Gyors vacsora: maradékot a lepényre

 

 

Tipikusan az a kaja, amivel ki lehet üríteni a hűtőt, és az utolsó karika szalámit, sonkát, sajtdarabkát fel lehet hozzá használni, de mégsem kell magad konyhamalacnak érezni, az olyan lehangoló. Az alap leveles tészta, ahogy már írtam, jó, ha van otthon. Szóval téglalapokat vágok, kisebb személyeknek kettőt nagyobbaknak többet. Megkenem ideális esetben bertolli paradicsomszósszal, a ketchup függők tegyenek rá azt. De tudjál róla, a ketchup szentségtörés, minden jobb ízlésű társaság ki fog vetni magából. . Szóval megkenem, és rápakolom mindazt, ami  maradéknak minősíthető, a két szelet sonka, a pár szem kolbászkarika, az utolsó árva paradicsom, paprika, hagymafélék, tonhal, sajtok. Ha van itthon zöldfűszer, bazsalikom vagy kakukkfű, igen jót tesz a produkciónak. Ráteszem a lepényeket egy sütőlapra, 200 fokon olyan 10-12 perc alatt megvan. Gyors, mégsem szendvics, a tészta vékony, sok salátával tulajdonképpen nem is hizlal. Jól elbír egy kis vörösbort, szó se róla..

Húsleves békebeli májgombóccal

A húsleves nekem az otthont melegét, a családi együttlétet jelenti, ilyen közhelyes vagyok…    felidézi azokat a 30 évvel ezelőtti vasárnapokat, amikor apuval néztük a délelőtti kézilabda meccseket, Elektromos-Spartacust mondjuk, tizenegy órakor kezdődött mindig. A leves már kész volt,  kiszedtük a levesből a zöldségeket egy tányérra, mérhetetlenül megsóztuk, és együtt megettük. Vagy a régi falusi búcsúk jutnak eszembe, amikor nagyszüleimnél összejött a család éppen jó viszonyban levő fele, összetoltuk az asztalokat, körbeültük, csak úgy csorgott ki a tészta a merőkanálból… Szóval a húsleves illata a lakásban nálam mindig pozitív élményeket kapcsol be, talán ezért is főzök gyakran, mindenféle állatból, perverz módon gyakran keverem is őket. Gyerekkoromban a galambleves volt az egyik kedvencem, de ma már nem tudnám megenni, asszem.

Levesbetétnek cérnametéltet és grízgaluskát készítek általában, de most az egyik háború előtti szakácskönyvben találtam egy ígéretes májgombóc receptet, és kipróbáltam. Szerintem nagyon jó.

Tanyasi csirke húsleves

Hozzávalók:

  • 1 tanyasi csirke, de voltaképpen egy fél is elég
  • 30 dkg csirkemáj, fele a levesbe, fele a gombócba
  • Leveszöldség egységcsomag (karalábé, répa, gyökér, hagyma, zeller)
  • 1 csokor petrezselyem

Megtisztítom a zöldségeket, vastagabb karikákra, kockákra vágom, mivel egyszerre teszem fel főni, a csirkehúsnak nem kell olyan sok idő, nem főzöm három órát, mint kedves kuala lumpuri barátnőm, aki gyökereit tekintve kínai. Sertést, marhát igen, csirkét nem, max. egy órát. Elkezdem főzni, beleteszek mindent, kivéve a májat, azt majd csak egy fél óra múlva, annak nem kell sok idő. Ahogy forrni kezd, folyamatosan leszedem a habját. Amikor sikerült a nagy részét kiszedni, akkor szórok bele egy kis vegetát, húslevesbe nekem muszáj, így szocializálódtam. Fedő alatt, lassú tűzön főzöm. Amikor a hús és zöldség is puha akkor kész. A combot érdemes ellenőrizni, az fő meg legutoljára, főleg ha nagyobbacska.

A májgombóc

Hozzávalók:

  • 10-15 dkg csirkemáj
  • 1/2 zsemle, tejben áztatva
  • petrezselyem
  • negyed vöröshagyma egész apró kockára vágva
  • 4 dkg vaj
  • 1 tojás
  • zsemlemorzsa

Beáztatom a zsemlét a tejbe. A májat egy éles késsel elkaparom a deszkán. Nagyon vékony csíkokra vágom, és valóban próbálom elkaparni, ennél szemléletesebben tényleg nehéz kifejezni, miről is van szó. Le is lehet darálni, bár plusz egy macera. Viszont tényleg el kell kaparni, mert nem lehet majd gombócot formálni, ha túl darabos. Ahogy kész, beteszem egy tálba. Kifacsarom a zsemlét, hozzáadom a májhoz. Beleteszem az apróra vágott petrezselymet, amennyit gondolok éppen, és a hagymát. Jól elkeverem. A vajat habosra keverem, hozzáadom a tojást, azzal is kikeverem. Összevegyítem a májjal, megsózom, és annyi zsemlemorzsát teszek bele, hogy puha, nedves, formázható anyag keletkezzen. Olyan 3-4 centis gombócokat gyártok, lehet kisebbet is persze, kinek mi a szimpatikus. A leves gyakorlatilag elkészül, mikor elkezdem kifőzni a gombócokat. A lobogó, forró levesbe teszem, lefedem, hadd párolódjon, ahogy feljönnek, egyet megkóstolok. Ha átfőtt a közepe is, késznek nyilvánítom. Ki is lehet szedni külön tálba is, de akkor ki fog száradni, szerintem nyugodtan hagyhatod a levesben, nem ázik szét.

Unod a fűrészpor ízű muffinokat? Ez nem az!

Nem vagyok egy nagy muffin rajongó, mert a legtöbb  száraz, fullasztó vacak, kezdők meg gyerekek szívesen próbálkoznak vele, azután el is megy a kedvük, mert nem lesz jó.  Csinos kis kapszlikat lehet úton-útfélen kapni, abban hiba nincs, vettem is egy rakással… úgyhogy kellett keresnem egy jó receptet, mint gombhoz a kabátot, hát ja.  Nigella süteményes könyvét lapozgattam tavaly karácsonykor, amikor rátaláltam erre a receptre, és a szimatom nem csalt. Igazi szaftos, a látszat és a hozzávalók ellenére könnyed, de elképesztően gazdag ízű sütemény, kedvenc háziasszonyom csokoládés-meggyes minitortáknak nevezi. Ünnepi asztalra is mehet,  mindenki könnyezni fog. A titok a lekvárban van.

Hozzávalók a muffinhoz:

  • 125 g szoba-hőmérsékletű vaj
  • 100 g étcsoki darabokra tördelve
  • 300 g meggylekvár
  • 150 g kristálycukor,  ezt lehet felére csökkenteni
  • egy csipet só
  • 2 nagy tojás felverve
  • 150 g liszt
  • fél csomag sütőpor, a lisztbe keverve

A mázhoz:

  • 100 g étcsoki
  • 1 dl zsíros tejszín
  • 12 db meggy, vagy koktélcseresznye

Elkészítés:

A sütőt előmelegítem 180 fokra. A vajat megolvasztom egy lábosban, kis tűzön, óvatosan, ne égjen meg. Amikor megolvadt, beleteszem a csokit, épp hogy meglágyuljon, aztán leveszem a tűzről, és elkeverem. Ha ez megvan, beleöntöm a lekvárt, a sót és a felvert tojásokat. Szépen elkeverem, végül beleöntöm a lisztet is, eldolgozom, de nem kell agyon kevergetni. Beleteszem a papírkákba, és 25 percig sütöm. Hagyom a formában kihűlni. Addig elkészítem a mázat. A tejszín egy lábasban tűzre teszem, beletördelem a csokit. Felforralom, amint bugyogni kezd, leveszem, és géppel felverem, amíg jó sűrű krém lesz belőle. Megkenem a muffinok tetejét, és teszek rá meggyet. Ha van. A fotózáskor nem volt.

12 millióból 1000

Mint említettem a legeslegelső posztban, igazából az Instagram nevű fotómegosztó közösségben kezdtem még nyáron ételfotókat publikálni, és ott kaptam az inspirációt, hogy blogot kellene írnom. Azóta is ígérem, hogy lefordítom angolra a recepteket, de valahogy eddig még nem sikerült… A héten bejelölt az 1000. követőm is, azaz ezer embert érdekelnek a fotóim… ez igazán hihetetlen, nagyon boldog voltam..  pláne, hogy a rendszerben levő 3-400 magyar közül nemigen vannak, akik ezt elmondhatják. Több mint 12 millió ember van ebben a közösségben, és ebből ezer követ engem. Csak hogy az arányokat érzékeltessem, az igazán kiváló fotóművészeknek van olyan 6-8-10 ezer követője, a sztároknak, mint Adele, Justin Bieber, Jamie Oliver nagyságrenddel több. De nem is ez az érdekes… ahogy bejelölt az ezredik „barátom” is, gondoltam, készítek valamiféle köszönöm képet, a sok biztatásért, lájkért, az új barátokért, akikkel napi szinten kommunikálunk.  Sőt, vannak találkozók is, a világjárók rendszeresen jelzik, épp hova tartanak, és megszervezik a találkozókat… egész hihetetlen dolog ez…  de működik.. még sohasem találkoztam ilyen pozitív virtuális közösséggel.. Szóval csináltam egy képet úgy hirtelenjében, posztoltam, és jöttek sorban a gratulációk.. Kirby Houstonból, Samantha Kuala Lumpurból, Eda Isztambulból, Toni Bukarestből, Gilulia és Barbara Olaszországból,  Hilit Izraelből, Petr Csehországból,  Sharon Angliából, Cioran Írországból, Nati Svájcból, Laureen Kanadából, Sam Belgiumból, Adhika Putra tattooművész Celebeszről, a titokzatos szaúd-arábia hölgyektől, aki név és arc nélkül vannak a rendszerben,  a többiektől, akikről nem is tudom pontosan, melyik országban élnek. Gratuláltak, jópofa ikonokat küldtek, egészen hihetetlen volt a sok kedves köszöntés, vitte az egész napomat ez a sok szeretet. Magyar barátaim közül senki sem gratulált. Nem baj ez, miért is lenne… de utálom, hogy azt kell mondanom, annyira tipikus…

 

Minicsigák 10 perc alatt

Na jó, inkább 15 perc, de tényleg nem kell sokkal több idő. Merthogy mélyhűtött leveles tésztából készül. A tante fannyt szoktam használni, kifogástalan a tészta, mindig tartok itthon egy tekercset, váratlan vendég ügyre a legjobb orvosság. Bár hozzánk sosem jön váratlan vendég…

Ez a mennyiség egy rúd tésztából készült, magyarul nem ipari mennyiség.

Elkészítés:

Sütőpapíron szoktam sütni, jobb a békesség. A sütőt 200 fokra előmelegítem. Egyrészt nem ragad le, másrészt nem kell sikálni a tepsit, ha ráég egy kis cukor. Kitekerem a tésztát a papírból. Egy kávéscsészében keverek kakaós cukrot, és ezúttal tettem bele két teáskanál 2in1 kávéport is, hogy picit kávés jellegű legyen az íze. Meghintem a tésztát, szorosan feltekerem, lesz egy szép kis szalámi, majd olyan 1 centis szeleteket vágok belőle. Mehet a sütőbe, 200 fokra, ezeket a tésztákat szerintem nagyobb magasabb hőfokon érdemes sütni, alacsonyabban csak olvadoznak. Gyorsan megsül, ne hagyd magára. Egyik másiknak lehet, hogy a közepe felpúposodik, semmi baj, mondd azt, hogy ez a dizájn. Frissen jó igazán, de mivel ez tényleg kis mennyiség, pillanatok alatt elfogy.

Adventi illatos narancstorta

Gondolom, a hétvége már a többségnél advent jegyében telik.. olyan jó ez a karácsonyi készülődés, nem? Tavaly minimalizáltam a karácsonyt, őszintén szólva még fa sem volt, a terhesség végét már többnyire a kórházban töltöttem, nem maradt lelkierőm igazából semmire. Idén viszont már GZ is itt trappol négykézláb velünk, mondhatnám, hogy az ő kedvéért készülődöm ilyen nagy örömmel, de őt ez még egyáltalán nem érdekli…  Szóval maradjunk annyiban, hogy nekem fontos ez, és ez így van jól. Arra gondoltam, minden adventi hétvégén posztolok egy tortát és aprósütit is, hátha másnak is megjön a kedve. Az első ez a narancsos torta lesz. Nem bonyolult recept, viszont nagyon finom.

Narancsos torta

Hozzávalók:

  • 3 tojás szétválasztva
  • 15 dkg szoba hőmérsékletű vaj
  • 12 dkg cukor
  • 10 dkg búzakorpa
  • 10 dkg liszt
  • 2 tk sütőpor
  • 75 g örölt mandula
  • 3 db narancs
  • 2-3 ek baracklekvár

Elkészítés:

Előmelegítem a sütőt 180 fokra. Kivajazom a 22 centis tortaformát, és teszek bele sütőpapírt.

Megmosom jó alaposan a narancsokat, vigyázni kell, kezelik a felületüket. Meghámozom, valahogy lekapirgálom róla a keserű, fehér vackot. Ki kellene filézni, ehhez nekem nincs türelmem. Gerezdekre szedem, a szebbeket félreteszem díszítésnek, a kisebbeket, sérülteket felaprítom.Egy nagy tálban összekeverem a tojás sárgákat a cukorral, majd a puha vajjal. Hozzáadom a mandulát, a lisztet, a sütőport, alaposan elkeverem. Felverem a fehérjét kemény habbá, majd beleteszem a tálba ezt is. Ekkor következik a feldarabolt narancs. Beleteszem a masszát a formába, mehet a sütőbe. Olyan 25-30 perc alatt sül meg, amikor szép pirosas színe lesz, akkor már alakul, én hústűvel szoktam ellenőrizni a közepét. Ha nem ragad a tészta a tűre, akkor kész. Még forrón meg kell kenni a lekvárral, szép fényes lesz tőle a teteje. A formában hagyom langyosra hűlni, akkor kiveszem, és leszedem róla a sütőpapírt. Szívmelengető sütemény.

Nápolyi tészta tonhallal

Nagyképűen nápolyi, póriasan halas. Anna barátnőm hozta a receptet onnan. Mármint Nápolyból. Halálosan egyszerű étel, de magyar ember nem halevő, méghogy tésztára halat…  a halpaprikást, azt igen. Pedig a halas tészta nagyon jó. Tonhalkonzervből készítem, a sznobok gondoljanak , amit akarnak. Nem túl költséges étel, viszont nagyon jó, és a kamasz is megeszi. Ez mostanában nagy dolog, erősen leszűkítette a szeretem ételek listáját.

Hozzávalók:

  • 2 doboz tonhal olajban
  • 1 zacskó penne vagy rigatoni, akár farfalle, ki melyik formáért rajong
  • 1 citrom
  • 1 gerezd fokhagyma vagy egy kis darab póré
  •  1 ek. oregano
  • só, bors,
  • parmezán
  • capribogyó, aki szereti

Elkészítés:

Felteszem a tésztát főzni. Amíg elkészül, kibontom a halat, mostanában kevesebb szentségeléssel, mert kaptam egy új konzervnyitót. 10 évente azért kell egy új konzervnyitó. Beleöntöm egy nagy tálba, amiben elfér majd a tészta is. Az olajával együtt, ne öntsd ki, egy zacskó tészta simán elbírja. Egy gerezd fokhagymát rápréselek. Szoktam póréval is csinálni, akkor egészen hajszálvékony karikákra vágom, nem kell, hogy a hagyma domináljon, csak épp, hogy érezni lehessen. Hozzáadom a fél citrom levét, megsózom, borsozom, és meghintem oreganóval, mondjuk egy evőkanállal. Leszűröm a tésztát, ráteszem a halra, jól átkeverem, hogy mindenhova jusson a halból. Megkóstolom, általában elbír még egy kis sót, ha olyan napom van, citromot is. Minden nap más az ember ízlése, ez a kreatív főzés alapja.. amit ma kívánok: egy kicsit sósabbat, vagy egészen csípőset. olyan lesz az étel.

Egy üvegecske capribogyót rászórok. Aki nem ismeri, nem szereti, hagyja. Egyébiránt savanyúan sós az íze, egészen pazar ehhez a tésztához.  Lehet egyébként nyers paradicsomot is tenni bele a capri helyet, azzal is nagyon finom.  Parmezánnal szoktuk enni, de más sajttal is jó.

Előző korábbi bejegyzések