Fatörzs narancsos sajtkrémmel

A fatörzsről valahogy mindig a vidéki kopott kis cukrászdák jutnak eszembe, ahol a kávét még üvegpohárban adták, réz alátétre helyezve, és kerek, piros műbőr stokikra lehetett ülni.. ehetetlenül száraz, rémes vajas krém…  nem rajongtam érte soha…  Ez a recept viszont felkeltette az érdeklődésemet. Eredeti verzióját az egyik karácsonyi tavalyi recept magazinban láttam, Márk Szonja, az edesem.blogspot.com szerzője jegyzi. Némileg eltértem a recepttől, nem akartam likőrt tenni a krémbe, illetve csökkentettem a cukrot, mert az aztán van benne dögivel. Az eredeti szebb is talán, de nekem az enyém is tetszik. Remek sütemény, jó nagy adag, senki sem fog csalódni, ahogy a nagy családi karácsonyi ebéden is szerette mindenki, ez volt az én egyik ajándékom.

Hozzávalók 6 személyre:

  • 6 db tojás
  • 10 ek cukor
  • 15 dkg őrölt mandula
  • 2 ek liszt
  • porcukor

A krémhez:

  • 22 dkg krémsajt, én philadelphiát használtam
  • 22 dkg mascarpone
  • 10 dkg cukor, én 1 ek update édesítőt használtam helyette
  • 2 dl habtejszín
  • csokitörmelék a díszítéshez, aldiban remek kapható, készen
  • 1 narancs
  • 2 ek narancslikőr, ha van, én ezért nem vettem

Sütőt előmelegítem 150 fokra. A tojásokat szétválasztom, a sárgákat habosra keverem a cukor felével. A fehérjékből először lágy habot vertem, majd a maradék cukorral keményet. Beleforgatom a habot a sárga krémbe, óvatosan hozzáadom a liszttel elkevert mandulát.  30×40 centis tepsibe sütőpapírt teszek, ráöntöttem a krémet, és 30 perc alatt megsütöm. 20 perc elteltével érdemes figyelni, ne legyen túlsütve. Amíg sül, összekeverem a mascarponet és a philadelphiát,  édesítem, reszelek bele narancshéjat, és facsarok bele egy pici narancslevet, végül felverem a tejszínt kemény habbá, azt is hozzáadom.

A kisült piskótát papirostól kiveszem, átfordítom, leveszem róla a papírt. Hagyom kicsit hűlni, majd megkenem a krémmel és feltekerem. Ha picit reped, mert nekem repedt, semmi baj, a krém majd eltakarja.  A külsejére kenem a maradék krémet, és rászórom a csokitörmeléket. Nagyon kellemes, nem tömény, de a narancstól csodás  aromájú sütemény, amely másnap is teljesen élvezhető.

Reklámok

Kacsamáj terrine aszúban.. hadd szóljon

 

Most, hogy sikerült plusz kilók nélkül lebonyolítani a karácsonyt, kösz update, imádlak Norbi, koncentráljunk rá az évvégi produkcióra. Mi régóta itthon töltjük a szilvesztert, nem bír semmiféle jelentőséggel ez a nap. Eszünk egy jót, aztán alig várjuk, hogy vége legyen az idióta petárdázásnak, hogy aludhassunk.

Terrine avagy pástétom. Karácsonyra készítettem, nehéz szavakba önteni, milyen finom előétel. Szilveszterre kifejezetten ajánlom annak, aki nem babonás. Aki viszont nem eszik szárnyast, az kezdje ezzel az új évet, hátha egész évben hasonló luxusban lesz része. Mert ez kifejezetten drága étel, ezt be kell vallanom. Nem lesz nagy adag, de mivel markáns, tömény étel, ezért pár falat untig elég belőle 4 embernek is. Pirítóssal, vagy wasa extrudált kenyérrel teljes az eufória.

Hozzávalók:

  • fél kg hízott kacsamáj
  • egy marék dió
  • 6 db aszalt sárgabarack
  • fél marék mazsola
  • 1 dl tokaji aszú
  • 6 dkg vaj
  • 1 ek. olaj
  • 1 ek. borecet

Kibélelek egy terrine forma helyett egy püspökkenyér formát folpackkal.

A vaj felét beteszem egy serpenyőbe, felmelegítem, majd ráteszem a diót, az aszalt gyümölcsöket, kicsit pirítom, majd beleöntöm az aszút és a borecetet, és hagyom, addig párolom, amíg minden folyadék elpárolog.

A májat megmosom, és megpróbálom egyforma téglácskákra darabolni, olyan 4x2x2 centisre, mert össze fog sülni kisebbre. Egy nagy serpenyőbe beleöntöm az olajat és a vajat, felhevítem, majd megsütöm a májat, gyorsan, puhára. Mivel ezek kis darabkák, épp csak elég egy picit átforgatni,  semmi esetre sem kell hosszú percekig sütni. Lágynak és omlósnak kell maradni. Ha ezzel is megvagyok, ráöntöm a gyümölcsöket, kicsit összerázom, és mehet a formába. Egyenletesen elrendezem a formában, ráhajtom a folpackot, és nyomatékot teszek rá. Az én formámba két bögre fért bele, azokkal préseltem össze. Időnként arrébb tettem őket, hogy mindenütt egyenletes nyomás érje a májat.  Hideg helyem egy éjszakát állnia kell. A szélére kipréselődik a maradék vaj, azt levágva, zsiradékmentes pástétomot kapunk. Maga a mennyország.

Tiszta udvar, tiszta fej

Egyes kutatások szerint a gyerekek 1500 negatív kijelentés mellett mindössze 30 pozitívat hallanak. Egészen elképesztő szám. Tiltások, “jótanácsok”, véleményezések, kritikák, beszólások, szellemeskedések. És zöme, mit zöme, 2%-a pozitív!? Milyen énképpel rendelkező emberek lesznek az így nevelkedett, állandóan lebarmolt, megkérdőjelezett gyerekekből. Lehet, hogy ők  már nem akarnak harminc éves korukig otthon lakni, kamaszként élni, mint a mai fiatalok, akik képtelenek elindulni az életbe.  Elmenekülnek korábban, a kérdés csak az, hogy hova, a valós vagy egy virtuális világba, milyen pótszerekkel próbálják meg a folyamatos frusztrációt leküzdeni…

Azon is érdemes elgondolkozni, hogy a felnőtt társadalmat mennyi pozitív impulzus érheti naponta. Az a mérgező hisztéria, ami a hazai közállapotokat jellemzi, úgy fest, sokak számára valamiféle elégtétel saját feldolgozatlan sérelmeikre. Látványos példa erre a Facebook, ahol vannak, akik folyamatosan ássák az árkokat, anélkül, hogy bármiféle lényegi információ vagy tudás birtokában lennének világgazdasági folyamatokról, az európai vagy a hazai gazdaság valós állásáról. Fekete-fehéren nyilvánítanak véleményt, zsigerből, rosszindulatból, tudás és műveltség nélkül. Mert szükségük van a szelepre, ahol kiengedhetik a gőzt, nem különb módon, mint amikor a Fradi vagy az Újpest szurkolók szétverik egymást  meg a stadniont. Csak  ez verbális vandalizmus. Valami hiányzik annak az életéből, aki állandóan az aktuális kormány okozta vélt vagy valós sérelmein hörög. Talán a feladat, a cél, az eredmény, a siker.. vagy legalább ezek morzsái. Vállalkozó családtagjaim, barátaim mondták, hogy jobb évet zárnak, mint a tavalyi, válság ide vagy oda. Pedig nincsenek a húsos fazék közelében, sose voltak. De a munkára koncentrálnak, arra, hogy jól teljesítsenek. Persze, a saját bőrükre megy. Azt hiszem, ezt kellene megtanulni ezektől a jég hátán is megélő kis-és középvállalkozóktól. Az igyekezetet, a szorgalmat, a kitartást, akkor is, amikor a NAV véresre csavarja a töküket. Neki nincs idejük állandóan siránkozni, gyülekezni,  gyertyát gyújtani, mert ki kell termelni az alkalmazottak és a saját bérüket, mert  újabb ügyfeleket kell szerezni, mert be kell fizetni a járulékokat, mert a saját portán kell söprögetni. Valahol ez is lenne a megoldás… szerintem… ha mindenki szépen tisztára söpörné a portáját nap mint nap.  Miként régen adták a kis táblát: tiszta udvar, rendes ház. Puritán, kálvinista gondolatok. De csak igyekvő, dolgos, önérvényesítő, ám szolidáris polgárok építhetnek működő országot. Akik nem dumálnak, hanem végzik a dolgukat, legjobb tudásuk szerint.  Most jövök rá, hogy maga a sztahanovizmus mentené meg az országot!!! Amikor 300 %-ot vállaltak a brigádok. Igaz, többnyire az értelmetlenség oltárán, de ezt a kis hibát lehetne korrigálni, asszem. Hogy egy kicsit mindenki belehúzna.. Nem a szomszédot lesné, hogy mitől van neki több, hanem fizetné az adót, nem örülne a más bajának, hanem odamenne, és megkérdezné, mit segíthet. Elmenne Kolontárra, elvinné a kinőtt ruhákat a családsegítőbe, kifestené az óvodát ingyen, adakoznak időnként a nehezebb sorsúaknak, kalákában építkezne, önkéntesen dalolva. Esetleg még őrizné a hagyományainkat, népünk zenéjét, viseletét, szellemi hagyatékát, mi több, örülne, hogy ezt is tanítják az iskolában, mint bárhol a világon. Ez az én utópiám. Ilyen Magyarországot kívánok a gyermekemnek.

A diót meg elfelejtettem, basszus

A megboldogult Extra Finomságokban találtam a receptet, szerettem ezt az újságot, nemcsak azért, mert volt hozzá kevéske közöm. Tegnap jöttem rá, hogy marha sok dióm van a szekrény tetején, három hete vettem Tibortól, a szomszédtól, aki minden szombat reggel Budatétényből elteker Hűvösvölgybe, ideges napokon meg a Mátrába megy fel.

A Tibi-féle dió! Csapott belém a villám, úgyhogy alig öt percet adtam magamnak, hogy keressek egy viszonylag gyors diós receptet. Találtam. Viszonylag nem gyors, de nagyon elégedett vagyok a végeredménnyel mind művészileg, mind emberileg. A cukrot kiváltottam update édesítővel, és a liszt felét is update mastermix-szel. Ennek ellenére finom. Éllllljen az update. Szénhidrát-szegény lett a süti…  és drága.

Hozzávalók:

  • 17, 5 dkg vaj
  • 10 dkg cukor
  • 1 tk fahéj
  • 1 tojás sárga
  • 1 tojás
  • 10 dkg darált dió
  • 25 dkg liszt

Mázhoz:

  • 10  dkg fehér csoki
  • 10 dkg étcsoki
  • 20 db szép dió

Elkészítés:

A vajat habosra keverem a cukorral, majd hozzáadom a fahéjat a tojás sárgát és az egész tojást. Krémesre keverem, majd beledolgozom a darált diót és a lisztet. Cipót formázok belőle, és egy órára hidegre teszem, hiszen vajas sütiről van szó. Egy óra múlva átgyúrom, golyókat formázok belőle, olyan  18-20 darabnak kellene kijönni a tésztából. 200 fokos sütőben 20 perc kell neki. Szépen megnőnek, ne rakd szorosan egymás mellé.  Amíg hűlnek, gőz felett felolvasztom a csokikat, majd egyik felét a fehérbe, a másikat az étcsokiba mártom, tetejére diót teszek, és stikában lenyalom az ujjam.

Stollen, mint minden évben

Én erre esküszöm, nem a beiglire. Nagyon szeretem ezt a német kalácsot, mert kevésbé markáns, mint egy agyoncukrozott diós vagy mákos beigli. Folpackban hosszú napokig eláll, így karácsony előtt pár nappal meg szoktam sütni, ajándékba is jut belőle mindig. A kandírozott narancshéj fantasztikus aromát ad neki Reggel rumos tea, este forralt bor dukál mellé. Mármint annak, aki ihat…  mire odajutok, már nem fog érdekelni…

A recept a következő:

  • 1 kg liszt
  • 15 dkg cukor
  • 10 dkg élesztő
  • 2,5 dl langyos tej
  • 40 dkg olvasztott vaj
  • kandírozott narancshéj
  • 10 dkg marcipán
  • 200 dkg darabolt mandula
  • 30 dkg mazsola
  • 5 dkg vaj és porcukor a tetejére

Elkészítés:

A lisztet egy nagy tálba szitálom, fészket készítek a közepében, arra teszem az élesztőt, 1 kanál cukrot, 3 kanál langyos tejet. Kicsit összekeverem, és hagyom dolgozni az élesztőt egy negyed óráig.  A vajat megolvasztom, és ráöntöm a lisztre, majd a cukrot és a tejet is.  Fakanállal elkeverem, és beleszórom a gyümölcsöket. Deszkára teszem  a tésztát, és elkezdem gyúrni, legalább egy negyed órát, míg szép kis, illetve inkább nagy cipó nem lesz belőle. Kicsit bemelegítem a sütőt, lezárom, beteszem kelni, a duplájára kell megnőnie. Ennyi élesztővel meg is fog. Ha melegített sütőt használsz, nagyon figyelj oda, nem egyszer jártam úgy, hogy elfelejtettem lezárni, és az edényem már olvadozni kezdett, mire észbe kaptam.

Egy órát biztosan hagyom kelni, utána kiveszem, deszkán kevés liszttel újraformázom, majd két rudat sodrok belőle. Nem fogja megtartani az alakját, kissé ellapul, de ez ilyen. Hagyom egy kicsit még kelni, majd 180 fokon egy óra alatt megsütöm. Még forrón meglocsolom olvasztott vajjal, és megkenem porcukorral… egyszer van karácsony. Most egy kicsit kinyílt a teteje, de ez senkit nem fog zavarni. Ha kihűlt, folpackba tekerem, hogy ne száradjon meg. Nekem ez a karácsonyi kalács.

Ajándék lónak

Az ajándékozás az én terepem, élvezem minden pillanatát, mindenkinek személyre szabottan, lehetőleg olyat, amit tényleg ő szeretne, és nem én. Nem egyszer előfordult, hogy engedtem a saját bűnös vágyaimnak, és olyasmit vásároltam, amire én voltam vadul ráindulva. Hazavittem, nézegettem… és nem tudtam odaadniiiiiiii… utolsó pillanatban kellett elrohannom venni valami mást, a stressztől bénultan ténferegtem az üzletekben,  hát ez a lehető legrosszabb forgatókönyv. Soha nemkéső felnőni. Viszont nekem ajándékot venni majdnem lehetetlen, mert soha nem tudom megmondani mit szeretnék, amit szeretnék, úgyis megveszem magamnak.. idióta emancipáció… jobban esik megszerezni, mint elfogadni… persze ha a drága férjem mutatna e téren valamiféle kreativitást, lehet, hogy meg tudna lepni.. de  asszem már belefáradt abba, hogy nem tudom eldönteni, mit is szeretnék. A gyerekkori karácsonyi ajándékokkal is mindig bajom volt. Jó, persze, amint szagot fogtam, hogy már megvehették az ajándokakat, feltúrtam a lakást, és meg is találtam mindig… . Így a csalódottságot már némileg feldolgozva mosolyogtam a karácsonyfa árnyékában. Az én gyerekkoromban puritánabb világban éltünk, ajándékot az ünnepeken kapott az ember, vagy ha jó volt a bizonyítványa. Ezért is volt nagy a tét, hogy az lesz-e , amit szeretnék, vagy valami, amit anyu gondolt. Mondjuk egy lila szőrös pulcsi, éppen hogy jó méretben… ezt sosem felejtem el, titokban még sírtam is.

Ötödikes voltam, amikor megkaptam karácsonyra életem első VIDEOTON szalagos, egy kazettás magnóját. Saját rádióm lett, ami felett én rendelkeztem, maga volt a mennyország. A szüleim csak a Kossuthot hallgatták, így a szabadság egészen új dimenzióját éltem meg, hogy beállíthattam a létező másik csatornát, a Petőfit. A Bartók akkoriban nem mozgatott meg. Ahogy megkaptam, persze azonnal kipróbáltam, ma is emlékszem, mi  volt ez első két szám, amit felvettem az egyetlen kapott kazettára.

Közbevágok magamnak:  kazettáért persze úgy kellett könyörögni, mint ahogy bakelit lemezem is volt vagy 10 darab összesen, a legelső amit kaptam egy Karthagó lemez volt, na ezt nem is értettem, hogy jutott eszébe anyunak megvenni.  R-GO, Dolly Roll, az igen, na de Karthagó… fogalmam sem volt akkoriban róluk.. ma meg már elmondhatom, hogy én szerkesztettem Kiss Zoltán Zéro (a szépszemű gitárosa a zenekarnak) könyvét. A szálak mindig összeérnek, csak adott pillanatban nem vesszük észre a jeleket.

Szóval még szenteste, késő este a Petőfiről felvettem John Lennontól a Let it be című dalt és a Jézus Krisztus a szupersztárból Mária Magdolna dalát. Ez volt a két első zeném. Aztán szépen megtelt a kazetta, a hétfő délutáni kívánságműsor kihagyhatatlan volt, illetve vasárnap délután a Poptarisznya B. Tóth Lászlóval. Az első általam összeválogatott kazettát annyit hallgattam, hogy ha valahol máshol meghallottam valamelyik zenémet, vártam, hogy jöjjön a következő, mert a sorrend teljesen beleégett az agyamba.  Mindig átnéztem a rádióújságot, akkoriban a zenei műsorok teljes tartalmát feltüntették, így nagyon pontosan lehetett tudni, mit érdemes felvenni. Felvenni.. már ezt a szót sem használjuk ebben az értelemben, asszem.. letöltünk, illetve letöltenek sokan mások, ugye.

Épp az előbb értem haza egy gyors körről, néhány ajándék már megvan, holnap ketten leszünk a kicsivel, úgyhogy nyugodtan becsomagolom, aztán várom a pillanatot, hogy tényleg jól választottam-e.

Gondolom, mindenkinek megvannak a hasonló emlékei az igazán eltalált ajándékokról. Meg a kevésbé eltaláltakról is… Ha van kedvetek, osszátok meg.

Csokikrémes szív

Ezt az aprósüteményt még karácsony előtt közzéteszem, mert igen takaros, és brutál finom, lévén nutellával van töltve. Semmi párizsi krém, vagy olvasztott csokoládé. Ha már feltalálták ezek a kedves olaszok ezt a korszakos édességet, adjuk meg magunkat a kísértésnek. Néha. Mert töménytelen kalóriát tartalmaz, amire semmi szükség, ez az igazság. Kanadai barátnőm a nutellás kenyérre epreket karikáz, asszem, ez már kimeríti a többszörös orgazmus fogalmát.

A tészta:

  • 200 g liszt
  • 120 g cukor
  • 120 g vaj
  • 120 g őrölt mandula
  • 1 nagy tojás és 1 sárgája
  • reszelt citromhéj
  • csipet só

Valamint liszt a deszkára, tojásfehérje a kenéshez, nutella vagy más csokikrém

Omlós, linzerszerű tésztáról van szó, a legtöbb formára formával kiszúrt aprósütinek ez az alapja. Gyors gyurmázás, hűtés, sütés egyenlet alapján dolgozunk. Átszitálom a lisztet, hozzáadom a mandulát és a cukrot, majd belevagdalom a vajat és elmorzsolom. Összegyúrom a tojással és cipót formázok belőle. Egy órát hideg helyre teszem, majd lisztezett deszkán kinyújtom olyan fél centi vastagra, majd szíveket szaggatok. Ha nincs lyukas szív formád.. ö.. vagy hogy is nevezzem.. szóval akkor lehet teli, vagy virág, ha épp abból efféle. 180 fokon 10 perc alatt megsül. Összeragasztom a csokikrémmel, és pá.

Előző korábbi bejegyzések