Tévézzen vagy ne?

A gyerek, ugye. Megosztó téma, bár nem ezért ugatok bele, hogy én is osszam, egyszerűen foglalkoztat a kérdés. Elég kategorikus vagyok egyelőre, nálunk nem tévézik, mesét se, nemhogy mást. Számítógépezés sincs, félreértés ne essék..  Akkor tévézünk, ha alszik, illetve ha valami kihagyhatatlan van,  akkor felváltva játszunk vele a szobájában.  Két éves koráig feleslegesnek tartom, utána majd mértékkel, erős szűréssel.  A teljes kiiktatás azt hiszem életszerűtlen, de a csecsemőkori tévézést agyrombolásnak gondolom, persze lehet velem vitatkozni.. bár én mint “tudományos” anyuka, elolvastam ezt-azt..

Sokan gondolják és hiszik, hogy a mai modern világban ostobaság megkerülni a tévézést és a számítógép használatát, ami igaz is, csak mindent a maga idejében.  Egy gyerek hat évesen is pillanatok alatt megtanulja, hogyan kell lövöldözős játékot játszani. A kismama blogon, ahol több mint 20 ezer követő reprezentálja a magyar szülőt, 95 százalékuknál tévézik a gyerek, 6-7 hónapos csecsemők is mesét néznek, merthogy egész nap megy a tévé, kell a társaság, írják a fórumon az anyukák.  Vannak a nem tévézők, csak DVD-zők , vagy számítógépezők, ők más kategóriának hiszik magukat. Ha számítógépen néz mesét a kicsi, akkor sem jobb a helyzet, maximum nem találkozik a reklámokkal.

Lesz-e valami baja a tévézéstől a gyereknek?

A többség szerint nem, vagy ha igen, az sem számít, hiszen nagyon strapás egész nap foglalkozni egy gyerekkel. Még strapásabb este, munka után. Mennyivel egyszerűbb, ha lesi a tévét, és békén hagy mindenkit.

Pedig lesz!

Közvetetten a tévézés  legelső következménye lehet a zaklatott alvás,  a gyerek nem képes megnyugtatóan feldolgozni az őt ért ingereket, így nem tud ellazulni, nem képes elaludni. Később egyre nehezebb lesz elvonszolni a tévé elől, egyik játék sem lesz elég érdekes, a könyvekről vagy a mozgásról nem is beszélve. A tévés mesék összetett ingereihez képest a könyv rettenetesen unalmas dolog. Sokat tévéző gyereket egyáltalán nem köti le. Ennek a következményeivel majd az iskolában szembesül a szülő igazán. Merthogy az oktatás egyelőre könyvekből folyik. A házi feladatot össze lehet lopkodni a netről, még a szakdolgozatot is, de a tanulnivaló az a könyvben van, azt kell vérrel-verítékkel elolvasni, megérteni, megtanulni. Az évek haladtával egyre többet és többet.

Gyakran látom, hogy nem értik a szülők, miért is agresszív a gyerekük. Az fel sem merül bennük, hogy a mai mesék zömében konkrét agresszió van, ha meg mást is néz, akkor elkerülhetetlenül találkozik vele. Ez lesz a másik szomorú következménye a túl sok tévézésnek, hogy káros viselkedésminták épülnek be. Akkor is, ha esetleg a családban ezek nincsenek meg.

Az Amerikai Gyermekorvosok Akadémiája két éves kor alatt egyáltalán nem ajánlja a tévézést, két éves kor felett maximum napi egy óra, válogatott tartalommal, ez a későbbiekben is nagyon fontos.  Ellenkező esetben a következő hatásokkal kell számolni.

  • tanulási zavarok, lemorzsolódás a felsőoktatásban
  • agresszió
  • korai szexualitás
  • elhízás

Nem árt tudni, hogy az első két évben az agy óriási fejlődésen megy át, melyet az anyával közös, főként manuális és mozgásos játékok segítik igazán.

Vekerdy Tamás így ír a nők lapja cafén:  “A vizsgálatok szerint a korai televíziózás veszélyeztetheti az agy megfelelő fejlődését. A korai, hosszabb időre kiterjedő televíziózás csökkentheti a fontos idegsejt-kapcsolódások számát – amelyet viszont növel a felnőttel való érzelemteli (többnyire érintéssel és hangadással kísért) interakció, játék, „kommunikáció”. Ezeknek a kapcsolódásoknak, szinapszisoknak rendkívül nagy jelentőségük van a későbbiekben, a kialakuló gondolkodási folyamatokban.

4 és 12 éves kor között újabb lendületet vesz a tanulás. Azok az idegsávok, amelyeket a gyermek használ, fennmaradnak, amelyeket nem, azok eltűnnek. Egy három éves gyermek több szinapszissal rendelkezik, mint egy 12 éves. A kicsiknek színes-szagos élményekre van szükségük ahhoz, hogy az agyukban lévő neuronjaik között létrejöhessenek a kapcsolódások. Sok színt, formát,  kell látniuk különböző távolságokban ahhoz, hogy az agyuk megtanuljon látni. Ezért fontos a közös játék a szülőkkel, az érintés, a különböző természetes anyagok megismerése, hiszen ha sokat foglalkozunk a gyermekünkkel, akkor biztosítani tudjuk számára, hogy sok és sokféle inger érje. Ha tévézgetünk zömében, mindez elmarad, legyünk vele tisztában.

Nem kell messze mennem a példáért, sajnos a családunkban is van arra a példa, hogy a kicsiként tévéfüggővé tett gyereknek komoly kihívás a tanulás, alig van motivációja, ami nyilván összefügg azzal, hogy nem megy könnyen a szövegértés, a szóbeli kifejezés.  Lássuk világosan, hogy ez fog történni, ha beszélgetés és játék helyett közösen tévézgetünk. Mentegetheti magát az ember, hogy mennyire fáradt,  főzni kell, takarítani kell, meg neki is szüksége van a pihenésre… de minden egyes nap, ami úgy telik el, hogy – különböző kifogásokat találva – nem tölt minőségi időt a gyermekével, az a gyerek jövőjének felélése. Persze tudom, nem lesz mindenkiből Einstein… nem is kell..   majd lesz árufeltöltő három műszakban. Ennek szánjuk?

Anna barátnőm 4 gyereket nevel, öt éves a legnagyobb. Nincs náluk sem tévézés, számítógépen nézhetnek klasszikus, koruknak megfelelő meséket a gyerekek. Rengeteget beszélgetnek, kirándulnak, világlátott gyerekek, sokat vannak a természetben, állatok között,  a gyerekek csodás fantáziával vannak megáldva, szókincsük pazar. Az óvodában azonban bekövetkezett a dráma, a némileg “alternatívan”( szerintem ez a normális)  nevelt gyermek nem tud beilleszkedni a való világba… mert hogy nem nézi… csoporttársai ellenszenvét annyira kivívta, mert fogalmuk sincs, miről beszél, mert más értékek szerint szocializálódott. Ezért megígérték, megölik az öccsét, ha ő is odamegy az oviba..  A jelenség fájdalmas, még ha nyilván nem is kell szó szerint érteni.

Így jár az a szülő, aki nem akarja szellemi posványban nevelni a gyerekét?

Azzal kell szembesülnie, hogy már az óvoda tévén nevelkedett társadalma kiveti magából a gyerekét? Vagy adjon lejjebb értékrendjéből, kulturális preferenciáiból azért, hogy megvédje gyermekét? Engedjen nézni minden szart, hogy szeresse a többség? Vagy keressen más óvodát… már ha van.. már ha meg tudja fizetni?

El kellett ezen gondolkodnom, hiszen nyilván arra az életre nevelünk,  ami épp zajlik. A társadalommal való kooperálásra, még ha nem is elvtelen beilleszkedésre szeretné nevelni a gyerekét a magamfajta. Különösebb szélsőséges vallási, életmódbeli különcségek nélkül… de hitben, hagyományos nemi szerepeket mutatva, nem tekintélyelvűen, de kölcsönös tiszteletet mutatva.

Úgy tűnik, elenyésző kisebbségben vagyunk. Ennek pedig az lesz a következménye, hogy gyermekeinket fel kell készíteni olyan nem várt konfliktusokra is, amelyekkel egy normális, hagyományos értékek mentén szerveződött világban nem is kellene foglalkozni. Más út most nem látszik.

Reklámok

Gyors és finom túrós batyu

Hajdanán szombaton nálunk mindig egy gazdagabb leves került az asztalra, mellé valami tésztaféle, pogácsa vagy palacsinta, ritkábban kalácsféle. Szerettem is a szombatokat!

Ez a túrós batyu is meggyőző választás mondjuk egy csípős gulyásleves lefojtására.  Viszonylag gyorsan elkészül, le is lehet fagyasztani, és frissen kisütni, akár reggelire is, vagy vendégeknek. Én update verziót készítettem, kevesebb liszttel, nulla cukorral, de leírom természetesen az eredeti verziót is.  Optimális esetben 16  kis batyu lesz ebből az adagból, aztán, hogy mennyi sikerül.. az más kérdés..

Hozzávalók 16 darabhoz:

  • A tésztához:
  • 15 dkg túró
  • 6 ek. olaj
  • 1 tojás
  • 2 tasak vaníliás cukor – helyette én update édesítőt tettem bele
  • 30 dkg liszt – én 20 dkg lisztet és 10 dkg update mastermixet tettem bele
  • 1 tk. sütőpor

A töltelékhez:

  • 35 dkg túró
  • 3 ek. tejszín
  • 1 tojás meg egy fehérje ( utóbbi mint maradék)
  • 7 dkg cukor én – édesítőt tettem bele

megkenéshez 1 tojássárga 1 ek tejszín

A sütőt előmelegítem 200 fokra, sütőpapírt teszek a tepsire. A tésztához egy edénybe kikeverem a túrót, az olajat, a tojást, az édesítőt, meg a sót. A lisztbe belekeverem a sütőport, majd felét a túróval összekeverem, majd a maradékot is hozzáadom, és cipót gyúrok belőle. Ha mastermixet használsz, tudni kell, hogy több nedves alapanyag kell, mert a sok rost felszívja a nedvességet. Ezért tettem bele még egy kis olajat, meg tejszínt, hogy nedves, gyúrható állagú legyen.  Sima liszttel nincs fennakadás.  Elkészítem a tölteléket is, igazán egyszerű, összekeverem a felsoroltakat villámgyorsan. A tésztát megpróbálom egész vékonyra nyújtani, szinte kés vékonyságúra. Derelyeszaggatóval olyan 10×10 centis négyzeteket vágtam, mindegyik közepére tettem majdnem egy evőkanálnyi túrót. Nem kell egy egész evőkanál, nem fér el. A tojással megkentem a tészta szélét, batyukat hajtogattam és 20 perc alatt megsütöttem.

Hagymát is hagymával

Méghozzá lilával. Nálunk ipari menyiségben fogy, a férjem imádja… mondjuk én nyersen nem szeretek semmilyen hagymát, de régóta tervezgettem egy jó kis hagymás pitét. Az alkalom most adódott, túlkészleteztük magunkat lilahagymából, gondoltam, akkor akkor keressünk valamit ördögit, amibe kell majd egy kiló hagyma. Nigella recept az alap, apró változtatásokat persze hozott az élet.

Hozzávalók:

  1. 750 dkg lilahagyma
  2. 1 ek. vaj
  3. 2 ek olaj
  4. só, bors,
  5. 5 dkg reszelt, intenzív ízű sajt

A tésztához:

  • 25 dkg liszt – nálam a fele update liszt
  • 1 tk. só
  • 1 tk. sütőpor
  • 1 dl tej
  • 1 tojás
  • 1 kanál magos mustár
  • 5 dkg olvasztott vaj

24 cm-es piteforma

Elkészítés:

Először a hagymát készítem el. Megpucolom, félbevágom, majd a feleket négybe. Egy nagy serpenyőben az olajon és a vajon kb. 25 perc alatt fedő alatt puhára párolom. Sózom, borsozom. Amikor kész, beleöntöm a piteformába, rászórom a sajtot. Igen, a hagyma kerül alulra, a tészta majd rá. A sütőt előmelegítem 200 fokra, és elkészítem a tésztát. A lisztet beleszórom egy tálba, teszek hozzá 1 tk. sót, és hozzákeverem a sütőport. Megolvasztom egy pohárban a mikróban a vajat, ( 15 mp) majd belekeverem a tejet, a mustárt és a felvert tojást.  A folyadékot ráöntöm a lisztre, fakanaállal jól elkeverem. Kicsit ragacsos lesz, de így jó. Deszkára teszem, lepény formázok belőle, akkorát , mint a piteforma. Ráteszem a hagymára, jól eligazgatom, letapasztom a szélét. 200 fokon 15 perc, majd 180 fokon még ennyi. Amikor kisült, kiveszem, hagyom hűlni, majd ráteszek egy lapostányért, hirtelen megfordítom, és tálalva. Látványosságnak sem utolsó.

Padlizsánkrém de light

A de luxe nyilván jobb lenne, de az esedékes ünnepekig kalóriamegszorítás van, viszont csak ezért nem mondunk le az efféle ínyencségekről. A történet megint úgy kezdődött, hogy maradt 1 darab padlizsán a kosárban, valahogy kimaradt, lemaradt, helytelen gazdálkodás következtében. Nyilván. Kidobni mégiscsak bűn lenne, ezért gyorsan megszurkáltam, platnin, tűzön jól körbesütöttem, és még a sütőben is egy 10 percet, hogy a közepe is átsüljön. Felvágtam, kifordítottam, kikapartam a húsát egy tálba, és elkezdtem beletenni, már tudjátok… amit találtam.

Hozzávalók

  • 2-3 db padlizsán
  • update majonéz, szerintem élvezhető
  • fokhagyma
  • darált dió
  • bors
  • parmezán
  • citromlé

Mennyiségeket szándékosan nem írtam, hiszen ez aztán végképp szubjektív,   – cseszd meg blogíró, amúgy jogos a felvetés – ki mennyire szereti fokhagymásan, vagy sósan. Dióból és parmezánból igazán csak egy suhintásnyi került bele, kóstolgattam, kóstolgattam, aztán egyszer azt mondtam, most megálljunk, mert itt van a Kánaán. És akkor megálltam, elővettem két fűrészporos szeletet és megettem a művet, egyedül, békében.

Túrós mascarponés pite

Az úúúúúgy volt, hogy maradt tegnapról gulyásleves.. ahhoz meg valami tésztaféle dukál. Körülnéztem a hűtőben, találtam túrót, egy fél doboz mascarponét, tejszínt vajat, nem is jöhetett más számításba, mint egy gyors citromos, túrós pite. Olyan igazi vékony tésztás, habkönnyű töltelékes, cukor nélkül szinte, hogy büntetlenül örülhessek, mint Stahl Judit.

 

Őszintén szólva a mascarpone improvizatíve került bele, gondoltam, el nem rontja, majd meglátjuk, mi sül ki belőle.. hehe. Gyorsan gyúrtam egy linzer alapot, egy negyed órára kitettem az erkélyre hűlni, addig elkészült a töltelék. Na, de hogyan is?

Hozzávalók:

  • 15 dkg hideg vaj felkockázva
  • 8 ek. liszt, púpozott
  • 1 tojás
  • 2 ek. cukor
  • citromhéj ízlés szerint

Töltelék:

  • 50 dkg túró
  • édesítő vagy cukor ízlés szerint
  • 4 tojás
  • 10 dkg mascarpone
  • 1-1,5 dl tejszín
  • citromhéj

Elkészítés:

A sütőt 160 fokra előmelegítettem. Összegyúrtam a linzer hozzávalóit, semmi faxni, 6 perc alatt szép cipót lehet formázni. Deszkán kinyújtottam a piteforma plusz 3 cm átmérőjűre, tehát d= x+3 cm.  Az alsó tagozatos matekot még mindig kenem-vágom, hogy maradjunk a konyha nyelvén. Az én formám az ikeából való, nagyon szépen lehet vele sütni, nem ragad le a tészta, átmérőre olyan 24 cm lehet. Szóval kitettem a hidegre. Egy tojást kikevertem a mascarponéval. A másik hármat felütöttem, külön vettem a sárgáját és a fehérjét. A sárgákat kikevertem az édesítővel, majd a túróval. Hozzáadtam a mascarponét, ráöntöttem a tejszínt, és reszeltem ebbe is egy kevés citromhéjat. A fehérjéket habbá vertem, majd belekevertem a túróba.  Behoztam a tésztát, ráöntöttem a tölteléket, és 160 fokon 1 óra alatt készre sütöttem. Jó lett, jó bizony.

 

 

 

 

 

Sós stangli.. megint leveles

Ehhez a gyors stanglihoz kész leveles tésztát szoktam venni. Kiolvasztom a hűtő normál részében. Addig nem veszem ki a hűtőből, amíg elő nem készítem a tölteléket, ami lehet többféle, csak sima sajt, sajt sonkával, hagymával, kolbásszal, épp mi van otthon. A képen látható kiflikbe konrétan karaván sajtszelek kerültek. A tésztát lisztezett deszkára teszem, háromszögeket vágok ki belőle a derelyeszaggatóval. Ráteszem a tölteléket, kiflit formázok belőle, már amennyire sikerül. Ne reménykedj, elsőre biztosan nem lesz tökéletes, de még másodikra sem, az enyémek is csámpásak általában. Megvajazott sütőlapra helyezem őket, megkenem egy felvert tojással, és  szezámmagot vagy ez esetben lenmagot szórok rá. 180 fokon olyan 12-15 perc alatt elkészül, amikor szép piros, és már nem tűnik puhának, egyet vegyél ki, törd ketté, hogy meggyőződj, átsült a közepe is. Frissen jó igazán.

Egy gyors vacsora: kolbászos tészta

Megint érvényesült a maradék elv, az került a tésztára, amit  a hűtőben találtam. Mangalica kolbász a Mátrából, aszalt paradicsom a piacról és parmezán a bótból. Tésztából persze kétfélét főztem, egy chiliset a férfiszakasznak, aldi szerzemény, és update verziót magamnak. A chilis nem nyerte el a férjem tetszését, túl csípősnek találta, nekem ízlett.. volna. A recept tényleg igazán egyszerű, 15 perc alatt kész, és mégse milánói vagy bolognai.

Hozzávalók 4 személyre:

  • 1 zacskó tészta
  • 20-25 dkg jó minőségű kolbász, karikára vágva
  • 8-10 darab aszalt paradicsom felcsíkozva
  • parmezán ízlés szerint

Elkészítés:

Kifőzőm a tésztát előírás szerint. Az aszalt paradicsomról leveszek egy kanál olajat, abban sütöm meg a kolbászt, a sütés mértéke ízlés kérdése. Utána rádobtam a paradicsomot, végül a tésztát. Semmi fűszert nem használtam, hiszen a kolbász és a paradicsom eleve olyan markáns, hogy se só, se más nekem nem hiányzott.

Előző korábbi bejegyzések