Tepsis csirke

Ha a gyorsaság a szempont, akkor csirke. Ha az egészség akkor a csirke plusz zöldség. Ha a praktikum, akkor csak egy tepsi. Ennyi nagyszerű érv alatt bárki megroggyan, úgyhogy süssetek csirkecombot.  Alsó combokat találtam a fagyasztóban, felsővel is jó, naná. S hogy milyen zöldségeket tegyél mellé? Sok cukkini, póré, kevés, vékonyra szeletelt krumpli az alap, és ezt most kiegészítettem egy nagy zacskó fagyasztott mediterrán zöldségkeverékkel.  Egyszerre sütöm az egészet, a vékonyra szeletelt krumpli is gyönyörűen megsül. A cukkinit érdemesebb vastag szeletekre vágni, hogy ne süljön szét. A tepsi aljára teszek egy kevés olajat, majd az egészet meglocsolom kevéske tejszínnel. Én többnyire csak sózni szoktam, de a csirkecombokra lehet tenni kész húsfűszert is.  200 fokon  olyan fél óra alatt elkészül.

Hozzávalók 4 személyre:

  • 8-10 db alsócomb vagy 4-6 db felső
  • 4-6 szem krumpli vékony karikákra vágva
  • 2 kisebb salátacukkini
  • hagyma
  • 1 kg mediterrán vagy wok zöldségkeverék
  • kevés olaj a tepsit kikenni
  • 2 dl főzőtejszín

Megmosom, felszeletelem, megsütöm. 200 fokon fél óra. Hálásak lesznek érte, hidd el. Tehetsz mellé padlizsánt, répát, gombát, francia zöldbabot, bébikukoricát, amihez csak kedved van.

 

 

 

 

 

A tökéletesség rabszolgái

Ígértem, folytatom a maximalizmus boncolgatását, sokakat érdekelt a téma pár héttel ezelőtt, ahogy láttam. Egy kutatás szerint egy átlag magyar szülő naponta 7 percet foglalkozik a kamasz gyerekével. Zacher Gábor toxikológus szeret erre hivatkozni, sokat beszél arról, hogy ez a fajta elhanyagoltság mekkora veszélyeket rejt magában, többek között nem kisebbet, mint a drogokhoz való fordulást. Érdekes módon ez megjelenhet a maximalista környezetben nevelkedett gyerekeknél is, ott ahol a törődésnek igazán magasra állított mércéjét igyekeznek átugrani. Kérdés, hogy kinek jó ez.

Maximalistának nem születik senki, de kora kis korban kialakul, utána meg már csak egyre növekszik. A tökéletességre törekvés egy végzetesen önpusztító viselkedés. A maximalizmus a siker rabszolgáivá változtatja az embereket, akik mindeközben csak a hibáikra és kudarcaikra koncentrálnak, így egy életre kétségbeesésre és depresszióra ítélik magukat. Azért ez így meglehetősen brutálisan hangzik, de így van, ugyanis minden maximalista elégedetlen, nemigen vannak elégedett, boldog pillanataik. A tökéletességre törekvés ugyanúgy működik, mint az összes többi kényszer, ural, és tönkreteszi az életet, mert az életörömöt és élvezetet veszi el. Csak a maximalizmust nem ítéljük el, sőt néha csodálattal adózunk neki, de csak azért, mert boldog tudatlanok vagyunk.

A kutatók arra jutottak, hogy a perfekcionizmus csökkenti a játékosságot, a megszerzett tudás asszimilálását, nehezíti a feladatok elvégzését, mert a maximalista mindig a saját teljesítményére figyel, meg arra, hogyan védje meg magát. Továbbá csökkenti a kockázatvállalás képességét, a kreativitást és az innovációt, pont azokat az értékes képességeket, melyek a mai világban igazán kellenek a túléléshez.

Randy O. Frost, a Smith College professzora közel két évtizede kutatja a témát. Összegyűjtött néhány mondatot, melyek tipikusan mutatják, hogy a maximalizmus problémájával küzd, aki ezeket gondolja.

  •  Ha valaki jobban elvégez egy faladatot az iskolában vagy a munkahelyen, mint én, akkor úgy érzem, elrontottam az egészet.
  •  A többiek alacsonyabbra teszik a mércét önmaguk számára.
  •  A szüleim azt akarták, hogy mindenben a legjobb legyek.
  •  Gyerekkoromban büntetést kaptam, ha nem tökéletesen csináltam meg valamit.
  •  Hajlamos vagyok lemaradni a munkában, mert újra és újra átismétlek dolgokat.
  •  Atisztaság nagyon fontos nekem.

Mindegyik előző megállapítás egy-egy aspektusa a perfekcionizmusnak.

 Aggodalmak a hibák miatt: a maximalisták hajlamosak a hibákat kudarcnak értelmezni, és azt hiszik, elvesztik a tekintélyüket, ha hibákat követnek el.

Magas személyes elvárásaik vannak: a maximalisták nem csak magasra teszik a mércét, de túlzott jelentőséget is tulajdonít ezeknek az önértékelésében.

Szülői elvárások: a maximalisták hajlamosak azt hinni, szüleik nagyon magas célokat fogalmaznak meg számunkra.

Szülői kritika: a maximalisták azt érzékelik, hogy a szülő túlzottan kritikus.

Kétségek a cselekvésben: a maximalistáknak kétségei vannak, hogy képesek feladatok elvégzésére.

Szervezettség: a maximalisták szeretik hangsúlyozni a rend fontosságát.

A túlzott szülői kritika következményei

A szülői kritika és rendkívül magas elvárások megbéníthatják a gyermeket. Az egy dolog, hogy küzdjön a tökéletességért, egy másik megkövetelni azt. A túlságosan igényes és kritikus szülők nagyon nagy nyomást gyakorolnak gyerekeikre. Sokszor egészen finom módszerekkel, sokszor csak azzal a mintával, amit közvetítenek, a világ, a szomszédok, a rokonok állandó kritizálásával. A hibák napirenden tartása, folyamatos visszatükrözése eljuttatja a gyereket oda, hogy felmerül benne, hogy alkalmatlan és méltatlan vagyok. Majd ez elvezet ahhoz, hogy kialakítja a maga eltúlzott mércéjét, hiperkritikus lesz magával szemben is, merev szabályokat alakít ki, melyekhez minden körülmények között ragaszkodik. És ez már nem mondható egészségesnek.

A tökéletességet hajszolni, kikényszeríteni teljesen ellentétes a gyerekek fejlődési szükségleteivel. Lehet, hogy épp olyan szakaszban van, amikor több pihenés, láblógatás tenne neki jót, viszont a belé csepegtetett maximalizmusa nem teszi ezt lehetővé, mert csak az pihenhet meg, aki valami nagy dolgot vitt véghez.

Mitől lesz perfekcionista egy szülő?

A maximalizmus a szülői kontroll egy formája, amikor más eszközök híján az irreális teljesítményre kényszerítéssel igyekszik a szülő a tekintélyét megtartani, vagy önértékelését a külvilág felé építeni. Ha már én sikertelen vagyok, hadd dicsekedjem a maximalista gyerekemmel…

Egy másfajta, a szülőkre jellemző perfekcionizmus a túlzott aggodalom a hibák, a hibázást illetően, illetve az, amikor a szülők csak a legmagasabb szinten nyújtott teljesítményt hagyják csak jóvá. A rejtett, közvetett technikákat – mint pl. egy sokatmondó sóhaj, egy stratégiai csend, a felemelt szemöldök –maximalista szülők pszichológiai kontrollként alkalmazzák a gyermekeik felett, akik ettől aztán egyre kritikusabbá válnak önmagukkal szemben.

Másik forrása a maximalista kontrollnak a szülők szeparációs szorongása. A felnőttek túlságosan ragaszkodnak a gyerekekhez, és aggódnak az egyre növekvő autonómiája miatt. A szülő által megélt veszteségérzet komoly veszélyt jelenthet a gyermek egészséges fejlődése szempontjából. Az ilyen szülők rendszeresen bűntudatot ébresztenek a gyerekben, elvárják, hogy a gyerek kérje a jóváhagyásukat minden ügyben, cserében nem lazítanak a szoros kapcsolaton, akár el is tartják felnőtt gyerekeiket.

A legnagyobb probléma a tökéletességgel az lehet hosszútávon, hogy elfedi az elérhető siker igazi titkát. A sikerhez kreativitás, szenvedély és kitartás kell. Egy tökéletes világban nincs helye a szenvedélyeknek, az improvizálásnak, mert a felállított szigorú és merev szabályokba nem férnek bele. Márpedig igazi sikerélményt csak a szenvedéllyel, lelkesedéssel végzett tevékenységben lehet megélni.

Van egy jelentős különbség a kiválóság és tökéletesség között – mondja Miriam Adderholdt pszichológus. A kiválóság magában hordozza a tevékenység örömét, élvezetét, azt a jó érzést, hogy elvégeztem valamit, megint tanultam valamit. A perfekcionizmus egy rossz érzéssel párosul, mert a maximalista mindig talál hibát, hogy mit lehetett volna jobban.

Van min gondolkodni, azt hiszem…  lehet választani, hogy elfogadom, hogy nem vagyok tökéletes, vagy felülni a bringára és hajtani.. hova is.. sehova…

Egyszer majd megírom a saját történetemet is, és azt, hogyan szabadultam meg tőle… mert meg lehet.

Om Ali, egy darab arab

A recept ismételten Nigellától való, még karácsony után készítettem, mert maradt egy csomó aszalt gyümölcs, megalomán terveim befuccsolásának köszönhetően.  Így januárban kerestem valami receptet, ami nem gyümölcskenyér, meg is találtam ezt, aztán jól  elfelejtettem posztolni. A fura neve ellenére létező sütemény, a fotómegosztó közösségben arab ismerőseim azonnal kommentálták, amikor feltettem, hogy szeretik az Om Alit. Ekkor meg is nyugodtam, egyértelmű, hogy Nigellában lehet bízni. Annyit el kell mondanom a tárgyilagosság kedvéért, hogy aki a baklavára gondol, rossz helyen jár, ugyan rétestésztából készül ez az édesség is, de megáztatjuk tejben, így teljesen más lesz az állaga. Hogy milyen? Hát pont olyan, mint a tejben áztatott cuccoké. Aki irtózik az ilyesmitől, ne ezzel a sütivel próbálkozzon. Az eredeti receptben szerintem elírták a szükséges tej mennyiségét, önhatalmúlag csökkentettem, mert irreálisnak tűnt. Nigella szerint: könnyű, kényeztető és fantasztikusan illatos. Ügyesen szól, vita nincs.

Hozzávalók:

  • 200 g réteslap
  • 100 g olvasztott vaj, meg egy kevés a forma megkenéséhez
  • 60 g óriás mazsola
  • 100 g aszalt sárgabarack, apróra vagdalva
  • 100 g mandulaforgács
  • 50 g pisztácia felaprítva
  • 3 dl tej
  • 3 dl zsíros tejszín
  • 100 g cukor vagy nyírfacukor (xilit)
  • friss szerecsendió

A sütőt előmelegítem 150 fokra. Megkenem a réteslapokat olvasztott vajjal, elhelyezem egy nagy tepsiben és ropogós, aranybarnára elősütöm. Ha kész, maximumra tekerem a hőmérséklete. Egy kisebb, kerek formát kivajazok, majd beleteszek egy réteg réteslapot. Nem baj, ha törik, a morzsát is szórd bele. Mehet rá egy kis gyümölcs meg mag, majd megint a réteslap, és így tovább, rétegesen. Egy fazékban forrásig melegítem a tejet és a tejszínt a cukorral, majd ráöntöm a tésztára, reszelek rá kevéske szerecsendiót, és mehet a sütőbe, olyan 10-15 percre. A tészta felissza a tejet, ettől egy kissé tocsogós lesz, de egyszer érdemes kipróbálni, mert voltaképpen tök jó.

Minitorták fehér csokikrémmel

Ehhez a küldetéshez bizony kellenek a kosárka formák, de valószínűleg bárhol kaphatóak. Picit macerás, picit rizikós, picit törékeny,  de a végeredmény mesés. Látványban is, ízben ís.. a nem túl édes tészta az édes krémmel és savanykás gyümölcsökkel, jajjjj de jó..  Az, hogy a kosárkák fele alapból eltörik, ha nem máskor, akkor megtöltve, az kit érdekeeel, ha legalább egy sikerül..  Vedd komolyan a viccet, tényleg óvatosan kell   a kis drágákkal bánni,  lerántom a leplet a technológia  legnagyobb csapdájáról  – tudom, képzavar, de direkt – nem szabad túl vékonyra nyújtani a tésztát, akkor nem fog eltörni. Talán. A recept  eredetije Nigella-tól származik. Már régóta szemezgettem mindenféle egzotikus gyümölcsökkel, vettem is kettőt. Egyik sem az volt, aminek hittem, így járnak a tudálékosok, hehe..   azt hittem passion fruitot vettem , de nem, hanem dragon fruitot.  Kaktuszfélére gyanakszom,  lédús, semleges ízű gyümölcs, nagyon szép, végeredményben csokival keverve tök jó.  A sárga tüskék kiwano-ról nem mondanék semmit…

Hozzávalók 6 darabhoz:

  • 175 g finomliszt
  • 30 g kakaópor
  • 50 g kristálycukor
  • pici só
  • 125 g vaj
  • 1 nagy tojás sárgája
  • 1 ek. hűtött víz

A töltelékhez:

  • 100 g fehér csoki
  • 100 g mascarpone
  • 2 dl tejszín habbá verve
  • gyümölcs, ami tetszik, eper, málna hibátlan megoldás

A tészta jól láthatóan egy omlós tészta, a szokásos módon készítem, mindent bele a tálba, és egyszer csak lesz belőle egy cipó. Részletezve: a hideg vajat felkockázom, összedolgozom a liszttel, a kakaóval, cukorral, sóval, majd mehet bele a tojássárga és a víz, addig formázom, amíg össze nem áll.  A kész cipót félbe vágom. Fél órát kellene hűteni, én negyed órában kiegyeztem magammal. Kivajazom a kosárka formákat, majd kinyújtom a tésztát, és mindkét félből 3 -3 kört vágok ki, picit nagyobbat, mint a kosárka. Kézzel beledolgozom, ha kiszakad befoltozom, érdemes precízen tökölődni, mert így lesz csak szép. Villával megszurkálom a tésztát, majd beteszem a fagyasztóba 10 percre, Nigella fél órát javasol, na ne mááááár…  majd 180 fokon olyan 10-15 perc alatt megsütöm. Ha kész, hagyom hűlni. Az alapos vajazásnak köszönhetően a kosárkák szépen kijönnek majd a formából.

A krém:

Amíg sül a tészta, fel lehet olvasztani a csokit gőz felett, illetve a tejszínhabot is fel lehet verni. Belekeverem az olvadt csokiba a mascarponet, majd a habot, ezzel töltöm meg a kosárkákat. A tetejére megy a gyümölcs.

A dragon fruitot  bele is lehet keverni a krémbe, kipróbáltam, isteni.

 

Disznótoros krumplis zsemle

Ez a történet megint úgy kezdődik, hogy maradt egy kis krumpli. Persze nem akármilyen krumpli, hanem tepsiben, mangalica disznótorossal együtt sült, így hurka- és kolbászzsírral becsületesen átitatott krumpli. Igazi kincs, ezt mindenki tudja, aki konyít valamit a magas gasztronómiához.  Szóval maradt olyan 20 dekányi, ami nem sok mindenre elég, persze a hurka is elfogyott, de a hetedik érzékem azt súgta, valamit ebből még lehetne fabrikálni. Egy régebbi krumplis receptkönyvben már megjelöltem egy zsemle receptet, na mondom, itt a megoldás, ugorjunk neki. Gyors,  egyszerű, finom, gyerekeknek is sokkal jobb csemege, mint valami vacak chips. 4 darab lett, ahogy a fotó is mutatja, nem kaptunk gyomorrontást a mennyiségtől. Dupla adagra adom meg a receptet, így olyan 8  darabot készíthetsz.

Hozzávalók:

  • 40 dkg krumpli
  • 20  dkg liszt – nálam fele update
  • 1 kk. sütőpor a lisztbe belekeverve
  • 2 tojás
  • 1  dl tejszín
  • kevés reszelt sajt, nálam parmezán

A sütőt előmelegítem 200 fokra. A recept eredetileg főtt burgonyával készül, apró kockára vágott krumplit kell megfőzni, összetörni. De egyszer próbáld ki tepsis krumplival is, ígérd meg. Az összetört krumplit megsózom, majd kikeverem a tojássárgával, hozzáadom a liszt felét, majd a habbá vert fehérjét. Utána mehet a tejszín, illetve a maradék liszt és a reszelt sajt. Cipót formázok belőle, kicsit ragacsos lesz, nem baj, így lesz jó.  A tepsibe sütőpapírt tettem és zsemlékre hajazó pacsnikat formáztam, majd 15 perc alatt 200 fokon megsütöttem. Langyosan és hidegen is nagyon finom, meccsnézésre egyszerűen kiváló, sör mellé.  Azt csak zárójelben, hogy lehet cifrázni kis kolbásszal,  vagy baconnal is, esetleg gombával, meg ami még eszedbe jut. Jól néz, nem?

Cukkinis lepény liszt nélkül

Húsmentes, hogy legyen azért olyan is. Ragadozók akár köretnek is ehetik jóféle zsíros sültek mellé, szebb lesz a napjuk, tiszta lelkiismerettel megígérem. Végtelenül egyszerű lepény, mivel zöldségek és tojás alkot.. és akkor itt lemerült a klaviatúra.. jajj.. férj nincs itthon. Hol lehet elem, naná, hogy az első fiókban, amit kihúzok, naná, hogy minden megvan, ha rend van, mondaná a férj… kétségkívül igaza vaaaan!!!  Naná, hogy fordítva teszem be az elemeket, de rájövök, jó a részidőm, és megoldottaaaam. Sietnem kell, mert mindjárt felébred GZ. Szóval a lepény tényleg gyors és egyszerű, vacsorára hétköznap is simán összedobható.

Hozzávalók 4 személyre:

  • 2 ek. olaj
  • 2 kaliforniai paprika
  • 2 kisebb saláta cukkini
  • 1 póré
  • 4 tojás felverve
  • 1 dl tejszín
  • só, bors ízlés szerint

Először is 200 fokra előmelegítem a sütőt. A zöldségeket felkarikázom, vékony karikákra, majd egy nagy serpenyőben az olajon kicsit megpirítom, a cukkini ha vajszínű lesz és puha, akkor kész. Előveszek egy piteformát, kivajazom, és a pirított zöldségeket elrendezem benne. Felverem a tojást, kikeverem a tejszínnel, sózom, borsozom, és ráöntöm a zöldségekre.  Kb. 20 perc alatt kész. Bármilyen zöldséggel lehet variálni.

Habcsókot a szerelmeseknek

Pavlova, ahogy a művelt népek hívják. Nálunk habcsók. Mennyivel kellemesebb név.. valami minisztert is így hívtak, nem? Vagy Nemcsók? Rossz vicc volt, aláírom.  A Valentinon rugóztam  még kicsit, még egy receptet közölni akartam. Vágyam találkozott a fagyasztóban pihengető 12 tojásfehérjével, gyűjtöttem őket szorgosan, bár fogalmam sem volt, mit is kezdek majd velük.. Ezért született meg ez a habcsók, Nigellára alapozva. Meg még két másik süti is, róluk később. Szögezzük le: cukorbomba. Gyönyörű, roppanós, édes, mint a mennyország, negyvenezer kalória legalább.

Hozzávalók 2 darabhoz:

  • 4  hideg tojásfehérje
  • csipet só
  • 25 dkg finom szemű cukor.. ez brutális, de ennyi kell
  • 2 tk. kukoricaliszt
  • 1 tk. ecet
  • 2 dl tejszín habbá verve
  • valami piros gyümölcs

A sütőt 180 fokra melegítem. A habcsók készítése igen egyszerű, ha nem cuki karácsonyfadíszeket akarunk készíteni, mert ahhoz nagyon ügyes kéz kell.  Ezt a félgömböt bárki összelapátolja, szóval nem kell megijedni.  Először is a sütőpapírra előrajzolok 2×10 cm átmérőjű kört, majd beteszem egy tepsibe. A tojásfehérjét elkezdem felverni, addig, amíg közepesen kemény nem lesz. Óvatosan hozzáadom a cukrot, tovább verem a géppel, amíg egy fényes,  selymes ragacsos krémet nem kapok. Pár perc, ne gondolj sokkal többre. Rászórom a kukoricalisztet, rálöttyintem az ecetet, és máris mehet a sütőpapírra, szépen rálapátolom a karikára.  A sütőt leveszem 150 fokra, 30 percig sütöm, majd lezárom, és hagyom benne kihűlni, ez minimum40 perc.  Picit behorpasztom a habcsók tetejét, repedni fog, nem kell megijedni. Felvert tejszínt teszek rá, ebbe már nem kell cukor, mert meghalsz, olyan édes lesz. Amióta van ételfestékem, prostituálódom időnként, na erre is cseppentettem, hogy rózsaszín legyen. Igazam is volt, gyönyörű lett.  Savanykás gyümölccsel érdemes díszíteni, hogy picit ellensúlyozza az édes ízt. Próbáltam rávenni a férjem, hogy vegyen nekem gránátalmát, azzal gyönyörű lett volna, de kategorikusan megtagadta. Ilyen gyümölcs szerinte nincs, ne állítsam efféle megoldhatatlan feladatok elé.

 

 

 

Előző korábbi bejegyzések