Marcipános muffinok

Tündértorták, ahogy Nigella mondja, 12 év alatt meg is indítja a lelket ez az elnevezés, szó se róla. Anyukám szülinapjára készültek ezek a muffinok. Annyi klassz cupcake-et – az amerikaiak és az ázsiaiak is cupcake-nek hívják, és nem muffinnak – láttam a neten, hogy erős vágy ébredt bennem, hogy a cukisüti készítés ösvényére lépjek, a jóízlésen innen és túl. Persze senkit sem másolva, saját kútfőből, csak azért is. Szóval a süti az a kedvenc Nigella tündértorta receptem, a tetejére marcipánból szaggattam, vágtam, gyúrtam formáztam a dekorációt. A rózsákat is én készítettem, és meg is vagyok magammal elégedve. Igazán szórakoztató ezeket a minitortákat gyártani, olyan verziót is van, amikor vastag krémréteg kerül a marcipán alá, azt is kipróbáltam. Bár időm nem sok van, tervem annál több, húsvétra még fogok egy-két verziót csinálni, az egészen biztos.

Hozzávalók 12 darabhoz:

  • 125 g lágy vaj
  • 125 g xilit vagy cukor
  • 2 nagy tojás
  • 125 g liszt
  • fél csomag sütőpor
  • 1 tk. vanília
  • pici reszelt citromhéj, ha valaki szereti
  • 2-3 ek tej

Tetejére:

formázható marcipánrudak, kinek melyik szín tetszik

Elkészítés:

A sütőt 200 fokra előmelegítem.  Turmixgépbe teszem a hozzávalókat a tej nélkül, és összekeverem. A legvégén adom hozzá a tejet. Ha kézzel keverjük össze, akkor először a vaj a cukorral, majd a tojás, végül a liszt illetve a tej. Beteszem a papírkapszlikat a formába (kisebbeket használjunk, ne a legnagyobbakat), mehet a sütőbe olyan 15-20 percre. Ha kész, kiveszem a formából, és a rácson hagyom kihűlni. Ha nagyon domború a teteje, levágom,  mert egyenesen lehet szépen díszíteni.

A marcipánt a tenyeremben addig gyurmázom, amíg jól formálható nem lesz, Sütőpapíron nyújtom ki, így nem ragad le, pogácsaszaggatóval, meg sütemény kiszúrókkal vágom ki a formákat. A kisebb, felső mintákat oda kell ragasztani, mert leesnének, ugye. Ragasztáshoz a készen kapható, nagy fehér tubusos cukormáz írót érdemes használni, de ki lehet keverni tojásfehérjét is rengeteg cukorral, csak felesleges, mert pár csepp kell. A nagy kerek lapokat én csak ráhelyeztem a sütire, az már nem mozdul el, ha jó a méret.

Reklámok

Pillecukros gömbök

Volt néhány szülinap az elmúlt hónapokban, így összegyűlt pár jó recept, gondoltam, megvárom velük a húsvét környékét. Merthogy jópofa, látványos és finom dolgokról van szó, húsvét meg szezon, ilyenkor mindenki nekidurálja magát. Martha Stewartnál találtam ezt a receptet, különösebb neve nem volt. Most amikor valami nevet kellene neki adni, akkor jöttem rá, hogy nem is olyan könnyű. A kakaós alap pazar, a pillecukrot imádják az amerikaiak, rá egy kis csokimáz.. nem bonyolult, de baromi dekoratív.  Xilittel sütöttem, nagyon jól lehet használni, ahogy már írtam,  fele kalória, nem savasít, mint a cukor, és nem mesterséges édesítő.  Divat volt régen a néger kocka nevű süti, arra emlékeztet. Legyen ez néger golyó, annak analógiájára?  Hmmm… asszem, nem a legjobb.

Hozzávalók kb. 16-20 darabhoz:

  • 20 dkg liszt
  • 9 dkg kakaó
  • 1/2 tk. szódabikarbóna
  • 1/2 tk. só
  • 10 dkg vaj
  • 10 dkg xilit vagy cukor
  • 1 tojás
  • 1 dl tej
  • 1 tk vaniliakivonat

1 zacskó pillecukor vagy mályvacukor ( marshmallow)

Csokimázhoz:

  • 15 dkg csoki
  • 1 ek olaj
Elkészítés:
Előmelegítem a sütőt 180 fokra, a tepsibe sütőpapírt teszek. A tojást alaposan kiverem a xilittel, beleteszem a vaníliát, az olvasztott vajat.  A lisztet összeszitálom a kakaóval és a szódabikarbónával, majd hozzáadom a tojáshoz.  Mehet bele a só is. Elkeverem, majd hozzáöntöm a tejet, hogy egy puha, könnyen formázható masszát kapjak, ugyanis golyókat kell majdan formálni a tésztából. Ha száraznak érzed, mehet még bele egy kis tej, de nehogy folyós legyen.  Megformálom a golyókat, olyan dió nagyságúra kb. Picit érdemes lenyomni a tetejét, hogy rá lehessen tenni a pillecukrot, én ezt nem tettem, de jobb lesz.
180 fokon 10-12 perc alatt elkészül. Amíg sül, ollóval felvagdalom a pillecukrokat kisebb szeletekre. Ha kész a süti, mindegyikre teszek egy pillecukrot, két-három percre visszatolom a sütőbe, hogy kicsit megolvadjon. Addig vízgőz felett megolvasztom a csokit, simára keverem az olajjal. Három perc múlva kiveszem a sütőből a sütiket, rácsra teszem, meglocsolom a mázzal, hűvös helyre teszem, hogy megszilárduljon.

 

 

 

 

 

180 fokon 10-12 perc
Pillecukor 2 perc

Mandulás kalácskák

A becézést a méret indokolja, nem gárgyultam bele a gyereknevelésbe, még. Ugyanis ezek olyan max. 20 cm méretű kalácsok, tehát kalácskák. Itt kell rögtön szót ejtenem Kalácska tanár úrról, aki földrajzot és történelmet tanított a gimiben, nem minden nyom nélkül, legalábbis esetemben. Kalácska tanár úr kellő iróniával kezelte a nevét, különösen azért is, mert Kemencéről származott, s a kettő együtt, lássuk be, több mint a véletlen furcsa játéka.. pedig igaz. No de vissza a konyhába. Szeretek kalácsot sütni, most meg különösen, hogy GZ nem különösebben érdeklődik a péktől való áruk iránt, ellenben a házi sütésű zsemlét, kalácsot, muffint megeszi, pedig nincs benne, rajta cukor, csak az a minimális az élesztő beindításához. De nyilván jobb. Nagyon finom ez a kalács, nem is nehéz elkészíteni, és másnap is puha, friss marad a tészta. Húsvétra mindig sütök kalácsot, szívből merem ajánlani ezt a receptet is, meg a többit, amivel készülök. Adagolom is őket, folyamatosan.

Hozzávalók 3-4 db kalácskához:

  • 15 g élesztő
  • 1 dl víz
  • 1 kk cukor
  • 4 dkg vaj
  • 1 dl langyos tej
  • 2 ek tejpor
  • 1 kk só
  • 1 kk méz
  • 40 dkg liszt meg a gyúráshoz
  • 1 tojássárga
  • mandula vagy mák a tetejére

A jó kelt tészta titka, hogy minden hozzávaló legyen szobahőmérsékletű, a tojás is, a liszt is, hideg hozzávalókból nem lesz jó a tészta, így érdemes előre gondolkodni, és kivenni a hűtőből a hozzávalókat időben. Először az élesztőt szétmorzsolom a cukorral a langyos vízben, és letakarva negyed órát adok neki, hogy felfusson. A vajat felolvasztom a tejben, majd elkeverem benne  tejport, a sót és a mézet. A lisztet a tálba szitálom, majd beleöntöm a tejes keveréket és az élesztőt is, Fakanállal addig kavarom, amíg össze nem áll, majd lisztes kézzel gyúrni kezdem a deszkán. 10 percig dagasztom, szigorúan, bár baromi unalmas.Ha túl ragacsos, akkor egy kis lisztet adok hozzá. Lágy, de nem ragacsos tésztát kell készíteni.  Kerek cipót formázok belőle, és a langyos sütőben 45 percig kelesztem.

Kivajazok egy tepsit. A tésztát átgyúrom, és 3-4 egyforma részre osztom, ahogy sikerül, ezúttal három kalács lett belőle. Minden darabot három részre vágok, egy-egy rudat sodrok belőle, és összefonom.  A tepsire teszem a fonott kalácskákat, és még 30 percig kelesztem. Előmelegítem a sütőt 2000 fokra, tojássárgával elkevert vízzel megkenem a kalácsokat, megszórom mandulával vagy mákkal, ami éppen van, a gyereknek üresen persze, és olyan bő 20 perc alatt készre sütöm, figyelni kell, hogy ne süljön túl.

Zöldborsós aprópecsenye

Legyen valami húsos, mert még azt hinnétek, süteményen élünk. Szeretem ezt az ételt, mert viszonylag gyorsan el lehet elkészíteni, másnap is ehető, ha marad. Pulykából is, sertésből is szoktam készíteni, a sertéscombból ízesebb lesz. Nem kell hozzá túl sok olaj, köret nélkül pedig még fogyókúrába is be lehet illeszteni.

Hozzávalók 4 személyre:

  • 80 dkg sertéscomb
  • 0,5 kg zacskó fagyasztott zöldborsó
  • 1 csomag újhagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 dl olaj
  • só, bors

A húst megmosom, felkockázom. A hagymát felkarikázom, az olajon megdinsztelem. Majd ráteszem a húst, és fehéredésig pirítom. Ha kifehéredett, felöntöm annyi vízzel, hogy jól ellepje. Ekkor beleteszem a felaprított fokhagymát, sózom, borsozom, és fedő alatt főzöm tovább. Amikor már majdnem kész, de még nem teljesen puha a hús, akkor hozzáadom a borsót. Amikor a borsó is puha, leveszem a fedőt, hagyom hogy elfője a levét, kicsit besűrűsödjön a szaft. Rizzsel a legjobb.

Szarvaspörkölt dödöllével

 

Tipikus szerdai kaja, hehe. Szóval az úgy volt, hogy Ritáéktól kaptunk rengeteg szarvashúst, köszönet és hála! A vadhús igazi kincs, pláne, ha közvetlenül a vadásztól származik, és nem a boltból. Márpedig Rita férje vadászik, és meglőtte, hazavitte. Vegetariánus barátaim most morzsoljatok el egy könnycseppet. Jó nagy adag pörkölthúst kaptunk  (meg egy combot, sütni, ezt később),  így megfőztem tegnap este, pár napig eleszegetjük,  nincs gond a főzéssel, csak köret kell hozzá, lehet kicsit csavarogni. Arról nem beszélve, hogy napról napra jobb lesz majd az íze, nagy barátai vagyunk a többnapos töltött káposztának, gulyáslevesnek, pörkölteknek. Kuktában készítettem, egy 25 éves alumínium kuktában, lehet, hogy szentségtörés, de marhára nem érdekel, mert 50 perc alatt olyan omlós lett, hogy könny szökött a szemembe. Nem fűszereztem agyon, de kétféle hagymát használtam és kaliforniai paprikát, bort viszont nem tettem bele.

Ma dödölle lesz mellé, akartam valamit villantani az én uramnak, bár túl sok lelkesedést nem láttam a mélybarna szemében.. úgyhogy csináltam sima főtt krumplit is, jobb a békesség. A pörköltet póréval készítettem, aki olvassa receptjeimet, tudja, hogy szeretem használni. A dödölle eszméletlenül jó hozzá. Meg egy pohár vörös.

Hozzávalók a szarvaspörkölthöz:

  • 1,5 kg szarvashús
  •  1 dl olaj
  • 2 póré
  • 1 vöröshagyma
  • 3 szelet bacon
  • 3 paradicsom
  • 1 kaliforniai paprika
  • 1 ek csemegepaprika
  • 2 ek őrölt kömény
  • só, bors
  • 4-5 szem borókabogyó
Hozzávalók a dödölléhez:
  • 0,5 kg krumpli
  • 15 dkg liszt
  • olaj
  • 1 póré
  • hagyma

A paprikát, a paradicsomot és a hagymát felaprítom. A hagymát felteszem egy lábosban az olajon dinsztelődni, rárakom a bacont is. Ahogy kezd üvegessé válni a hagyma, mehet rá a paprika és paradicsom. Amíg együtt párolódnak,  addig megmosom, majd felkockázom a húst. Ha kész a lecsós alap, ráteszem a húst, pirítom percekig, amíg ki nem világosodik minden darab. Utána felöntöm 7-8  dl vízzel, megsózom vadul, beleteszem a pirospaprikát, elkeverem, majd a köményt, és ráteszem a fedelet a kuktára. Majd megfürdettem és elaltattam GZ-t, ezt csak azért írom le, hogy életszerű legyen a történet. 40 perc után vettem le a tűzről, de mivel még nem aludt el a kicsiny, egy jó negyed órát még lefedve maradt a kuktában. A kuktával való főzésnek egy trükkje van, fele annyi idő, vagy kevesebb, mint a hagyományos módon, figyelni kell, mert könnyen szét lehet főzni bármit. És persze kóstolni kell, nincs mese. Kicsit sok lett a szaftja, így szedtem le belőle, ekkor beletettem a borókabogyókat, forraltam és kevergettem még 10 percig, hogy besűrűsödjön. Arra vigyázni kell, hogy a hús ne nagyon törjön össze.  Az én ízlésemnek tökéletes lett, nincs agyonfűszerezve, de mégis tömény, a hús pedig puha, mint a vaj. Álom, na.

 

A dödölle egy egyszerű történet, a krumplit felkockázom, megfőzöm annyi vízben, hogy épp ellepje. Amíg fő, előkészítem a hagymát, megdinsztelem némi olajban. Zsír lenne az igaz, persze. Amikor kész a krumpli, a saját vízével pürésítem, alaposan megsózom. Alacsony lángon melegítem tovább, annyi lisztet teszek bele, amennyit felvesz, olyan állagot kell elérni, hogy alig lehessen már keverni fakanállal, gyakorlatilag össze kell állnia a tésztának. Olajba mártott kanállal a forró hagymás olajba szaggatom, átforgatom , hogy minden oldala átsüljön, majd átöntöm egy tesibe, és egy negyed órára a sütőbe teszem 200 fokra.

 

 

 

Aggódásból profi vagy? 2.

Kissé megcsúszva, de folytatom az aggódás típusainak bemutatását, nem mentes a tanulságoktól egyik jellemzés sem.

A filozófus

Ezt a típust már nagyobb, fenyegető kérdések kísértik: “Mi értelme az életnek?” és “Mit jelent mindez?” Úgy érzi, anélkül nem lehet elkezdeni a napot, hogy ne töprengjen a világ menetét érintő vízióin. Úgy tűnhet, hogy ezt a nagy gondolkodást értünk, többiekért teszi, de ezzel csak a gondjai számát szaporítja. Ha a hétköznapibb kérdésekre is tud figyelni (munka, kapcsolatok, pénzügyek), akkor súlyosbodik a kétségbeesése. Sok szemlélődő áramlat, mint a buddhizmus és a jóga ellenjavallja a hatalmas és hiábavaló filozófiai elmélkedést. Azt tanítják, hogy összpontosíts a jelenre, arra, ami most áll előtted. Hozzáteszik, hogy a nagy, elvont témakörök keresése egyfajta tagadást is jelent. Sokkal hasznosabb az, ha a tudatosságot és a figyelem összpontosítását gyakorolja.

Mit tehetsz, hogy ne aggódj?

Először is, azonosítsd be, melyek a leggyötrőbb aggodalmaid, és milyen gyakran jelentkeznek. Reggel, ébredés után, vagy amint meghallod a híreket?  Mitől terelnek el ezek  az aggodalmak? A világot érintő kérdésekhez keress fórumot, olyan társaságot, klubot, ahol bátran elmélkedhetsz, és nem maradsz válasz nélkül.

Az újrafeldolgozó

Hosszasan töpreng a korábbi beszélgetéseken és történéseken, mondhatni a végtelenségig. Azt hiszi, hogy ha visszatér és elegendő időt szán a múltbeli ügyekre, akkor valahogy jobban érzi magát miatta. Mintha képtelen lenne leállítani a folyamatos sajnálkozást a megtörténtek miatt.

Ami történt, megtörtént -, de ő megpróbálja megváltoztatni vagy kijavítani a múltbeli eseményeket. A negatív belső párbeszédek felkavarják, a sajnálat, a kétely, a bűntudat mindennapos vendég nála. Felülírja korábbi döntéseit, elítéli vagy fenyegeti saját magát, ilyesmiket gondolva: „Mindig hülyeségeket beszélek..  Nem kellett volna odamennem.. stb.” ?? Ha igen, akkor érdemes vizsgálat alá vonni belső párbeszédeit, mert ezek lesznek az aggodalom forrásai.

Mit tehetsz, hogy ne aggódj?

Fejezd be a történetek átírását, azt, hogy visszalépsz újra és újra a múltbeli eseményekhez vagy beszélgetésekhez. A pszichológusok azt tanácsolják, írd le, mi történt, hogyan jártál el, és mit fogsz másképpen csinálni legközelebb. Keresd  meg az aggódásra utaló szavakat, olyanokat mint a lehet, inkább, mindig, soha, talán, mégsem stb, és cseréld ki őket reálisabb, aktívabb kifejezésekre, mint: tudom, képes vagyok, előnyben részesítem, eldöntöm, választok, van lehetőségem, stb.

Értékes tapasztalatokat szerezhetsz ezzel a munkával – jót vagy rosszat – azt bölcsességet, mellyel kezelni tudod a dolgokat éretten, ha a helyzet újra előáll.  Ha elkészültél, zárd le a kitalált történetek írását egyszer s mindenkorra.

Az univerzális aggódó

Aggódik a bolygó sorsa iránt, megterhelő gondolatokat hordoz a háború, az éhség, és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása témakörében. Úgy érzi,  kötelessége, hogy ezeket a kérdéseket számon tartsa.

Hasonlóan a filozófushoz, az univerzális aggódó érintve érzi magát a globális kérdésekben, bár neki nincsenek kész vízió. Mindannyian érintettek lehetünk a béke, a biztonság, a jólét, az egészség, és környezetünk megóvásának ügyében. De amikor ezeket a kérdések háttérbe szorítanak minden mást, azzal a saját bűntudatát próbálja tagadni. (“Hogyan aggódhatnék a mosás, takarítás miatt, amikor épp háború folyik, a bolygó melegszik, és a tenger szintje emelkedik?”).

Álljunk meg egy pillanatra. A jövő iránti elkötelezettség és az együttérzés is csodálatra méltó, de az ebbe fektetett energiáit és képességeit más területeken hasznosítsad inkább.

Mit tehetsz, hogy ne aggódj?

Az aggódás helyett cselekedj, vegyél részt olyan megmozdulásokban, amelyek válaszokat adnak a globális problémákra. De a legegyszerűbb az, ha mondjuk a saját háztartásod szintjén dolgozol ki stratégiát a környezettudatosságra. Változtasd meg vásárlói szokásaidat, szervezz parktakarítást, az aggódásra szánt rengeteg energiát konvertáld értékes és hasznos cselekedettekké.

 

Előző rész:

http://bistrochezgabi.wordpress.com/2012/03/04/aggodasbol-profi-vagy/

Szalmából egeret

Nem, nem, kalácsból persze.. csak muszáj volt felidéznem az Üvegtigrist. Imádom ezt a filmet, mert megunhatatlan, mert maga a valóság, az élet, több szereplő is közeli ismerősöm volt anno a vidéki létben.. régi szép idők, jah.

Na, szóval arra jutottam, kellene sütni valamiféle kalácsot GZ-nak, mert a bolti pékáruért nem igazán lelkesedik, ki tudja, miért. Lapozgattam a kenyeres könyvem, amikor megláttam ezeket a rettenetes egérszörnyeket, és megdobbant a szívem. Igen, gondoltam, ha gyerek lennék, ilyen egereket szeretnék ozsonnázni. És ugye minden rendes szülő a saját vágyait akarja lenyomni a gyereke torkán, hát neki is ugrottam a mutatványnak. Nem bonyolult, csak meg kell, hogy kelljen a tészta, mondjuk kétszer is, de az alatt ki lehet porszívózni vagy ilyesmi. Ebből a mennyiségből öt mutáns lett, nagy család duplázza meg a mennyiséget. Nem túl édes a tészta, lehet rá kenni lekvárt, nutellát, vérmérséklet szerint. Az enyém üresen ette.

Hozzávalók:

  • 20 dkg liszt
  • 5 dkg  milumil gabonapehely vagy örölt zabpehely, vagy egyik sem
  • 2 dkg élesztő
  • 1 tk cukor
  • 1 dl tej
  • 1 dl tejszín
  • 1 tk méz
  • 5 dkg vaj olvasztva
  • 1 tojás meg 1 sárga

Az élesztőt langyos tejben, 1 kanál cukorral letakarva negyed óra alatt fefuttatom. A lisztet összekeverem a gabonapehellyel, hozzáaadom a tojást a vajat, a tejszínt, majd az élesztőt. Géppel is lehet dagasztani, kézzel 10 perc alatt  lesz jó a tészta. Cipót formázok belőle, és langyos helyen 45 percig kelesztem. Ahogy már mondtam, én a sütőt szoktam 50 fokra bemelegíteni, és abban kelesztem. Ha megkelt, átgyúrom, és 5 gombócra elosztom. Megformázom az egeret, értsd: hosszúkás kissé lapos gombóc, az orrát kissé kihegyesítem, és kis ollóval füleket csippantok neki. Illetve a másik végén valami farkincafélét, hucut mozdulatokkal. Két szem mazsolát szúrok bele, az lesz a szeme. Hagyom újabb fél órát kelni, letakarva, vagy a sütőben. Ha letelt, megkenem a tojássárgával és 200 fokon 20-25 perc alatt készre sütöm. Az ötből 3 cuki lett, kettő eltorzult egy picit, de úgy láttam, nem okoz gondot.

 

 

Előző korábbi bejegyzések