Vörösáfonyás mogyorós torta

Paleo süti fejlesztésben vagyok, egészen jókat lehet kreálni cukor és búzaliszt nélkül, tizedannyi és lassan felszívódó szénhidrát tartalommal. Ez már nagy nyereség, de ezen túl a magőrlemények tényleg jó ízűek, értékesek, és a sütik állaga is kifogástalan.  Találomra kevertem össze az őrleményeket, még jó, hogy rögtön leírtam, rengeteg sütim van, amit “csak úgy” összedobtam, aztán soha többet nem tudtam felidézni, miből, mennyi is került bele. A vaníliafagyi is light, persze el is hagyható.

Hozzávalók:

  • 5 tojás szétválasztva
  • 2 ek. xilit vagy paleo édesítő
  • 5 ek. őrölt mogyoró plusz 2 ek a tetjére
  • 1 tk szódabikarbóna
  • 1 ek.  napraforgó liszt
  • 1 ek. lenmag liszt
  • 1 ek.  kókuszliszt
  • 2 ek kókusztej
  • Fél csomag szárított vörösáfonya

A tojássárgáját kikeverem az édesítővel, majd hozzáadom a száraz anyagokat, végül a habbá vert fehérjét. Kivajazott formába teszem, a tetejére szórm a maradék mogyorót,   és 50 perc alatt 180 fokon készre sütöm. Még melegenm kis jóindulattal, olyan, mint a brownie, vaníliafagyival csodás.

Reklámok

Se cukor, se liszt, se tej… és jóóó!!

Paleo recept. Tudod mi az? Ősember diéta. Csupa natúr cucc.  Az ősember is ilyen sütiket evett volna, ha lett volna elektromos mixere, meg sütője.  Meg persze méregdrága paleo cukorja, ami nem cukor, de édes, nem hizlal, de finom, nincs benne szénhidrát, tehát hallatlan nagy segítség az olyanoknak, mint én, akik nem tudnak édesség nélkül élni. A virág formájú kiszúrót most hagyjuk, egyszer ki kellett már próbálnom. Köszönet a Jóistennek, hogy adott elég kreativitást, hogy bármiből tudok süteményt sütni, még úgy is, ha tilos a liszt, a cukor, és a tejtermék. Hogy akkor mi van benne? A búzalisztet különböző őrleményekkel lehet helyettesíteni, a kókuszliszt a kedvencem, nagyon jól lehet használni, de  van gesztenyeliszt, mandulaliszt tökmagliszt, lenmagliszt, meg még jónéhány. A cukrot már régóta nyírfacukorral vagy eritritollal helyettesítem, most vettem először paleo cukrot. A tejet, tejszínt, tejfölt kókusztejjel lehet kiváltani. Röviden ennyi a paleo  édesség szabályairól, akit érdekel, olvasson utána, rengeteg használható blog van már. Ez a süti tulajdonképpen egy piskóta, csokikrémmel, áfonyával, csak semmi sem az, aminek látszik. Viszont isteni.

Hozzávalók:

  • 6 tojás
  • 100 g mandulát darálj le, ebből öt kanál kell a tésztába
  • 1 ek. kókuszliszt
  • 2 ek. paleo cukor
Krémhez:
  • 1 dl kókusztej
  • 2-3 ek kakaópor ( nem cukros)
  • édesítő ízlés szerint
  • a maradék őrölt mandula
a tetejére áfonya

Elkészítés:

A tojások sárgáját kikeverem az édesítővel, majd hozzáadom kanalanként a mandulás kókuszlisztet.  A fehérjét kemény habbá verem géppel. Összevegyítem őket, majd sütőpapírral bélelt tortaformában kisütöm. A vicc kedvéért vágtam virág formára, teljesen szükségtelen. 180 fokon kb 20 perc, tűpróbaval ellenőriztem, mikor jó a tészta.

A krém:

Turmixgépbe teszem a hozzávalókat a mandula nélkül, és grrrrrrrrrrrrrr. Úgy keverem össze a mandulával, hogy figyelem az adagolást, hogy ne folyós, hanem sűrű, szilárdabb krémet kapj.

Te szigorú vagy, apa szivat

Ezt mondta a 12 éves kamasz arra a kérdésre, hogy mit gondol, melyek a legjobb, és  legrosszabb tulajdonságaink. A játék nagyon hasznos, ha bírod a kritikát, az ötletet Diana Loomans könyvéből csórtam.  A Balatonon voltunk, a hangulat éppen jó volt,  azért éppen, mert egy kamasz társaságában az atmoszféra pillanatok alatt komoly változáson tud átmenni, egyik pillanatban még minden oké, után azt érzed, te vagy a legszánalmasabb, legértetlenebb ember a világon…  és még lehet, hogy igaza is van részben, hehe. No, de akkor éppen erről szó sem volt!  Szóval  a teraszon üldögéltünk az árnyékban, gondoltam megreckírozom a kérdést, lássuk, mit is mond. Láthatóan nem félt megmondani, amit gondol, biztattuk is, hogy legyen bátran őszinte, legfeljebb kap két bazi nagy pofont. Viccelteeeeeem, még mielőtt valaki feljelent, helló. Ezzel a hellózással amúgy ki lehet kergetni a világból, bunkóságnak tartom, egész konkrétan.  De ez legyen az én bajom.  Jó kis önismereti gyakorlat ám ez, látni a gyerek arcát, amint gondolkodik a szavakon. A jó tulajdonságaink felsorolása után úgy vigyorogtunk, mint akit hájjal kenegetnek, a rosszak után meg…  a férjem rögtön vitába akart szállni, de gyorsan leugattam szegényt, utólag is bocs. Ha nem tetszik, változtatni kell.  Ami klassz volt, hogy rossz tulajdonságból igazából kevesebbet tudott mondani, a jókat hosszasabban sorolta. Áldott gyermeki lélek, hogy a jót is látja. Milyen kár, hogy felnőve ezt sokan elfelejtik. Rám, ugye, azt mondta szigorú vagyok, más negatív dolgot kínlódva sem tudott, vagy nem akar mondani.   Igen, ezt tudom, látom, tapasztalom, hogy van némi tekintélyem, mert velem szemben nem enged meg annyit, mint az apjával meg az anyjával. De hát végülis csak egy idegen vagyok..  persze azt nem szeretném, hogy féljen, jesszus…  Miért is lát szigorúnak? Az tény, hogy megkövetelem a tanulást, ha nálunk van, (értsd:  akár órákat együtt tanulunk, ha szükséges ). Néha úgy tűnhet kihajtom a lelkét, a képességeihez mérten mindenképpen,  meg még egy picit jobban, viszont szokott is lenni eredménye.  Nem legyintek, ha rossz jegyet kap, nem szeretem az öncélú szemtelenkedést, szócsatákat, de nem vagyunk barinők, mert ő egy gyerek. Mindemellett én vagyok az, aki leül vele beszélgetni, forrócsokis, csajos napot tartunk, meghallgatom az ötödik b dinamikus szociometriáját,  megveszem neki a vágyott könyvet, elviszem egy múzeumba.  Én ebben hiszek, hogy ha tiszták a célok és követelmények, és látom az igyekezetet, akkor utána lehet tőlem kérni bármit, időt, törődést, kacatot, palacsintát.  Lehozom a csillagokat is, nem csak ígérgetek.  Lehet, hogy ez szigorúnak tűnik a mai értékvesztett világban, nem tudom..  Azt látom, hogy az végképpnem építi a személyiséget, ha a gyereknek soha semmi sem jut, csak a szállás, a kaja, a tévézés, meg a rengeteg lecseszés, beszélgetés híján,  ami aztán a családi kapcsolatokat sem erősíti. Nem akarok patetikus lenni, aki ismer, tudja, hogy nem is vagyok, de olyan nagyszerű pillanatokat lehet teremteni egy-két jó szóval, a gyerek önbecsülésének növelésével, a sikerek és szándékok értékelésével és elismerésével, ami  a gyereknek egészen új, pozitív energiát és tartást ad. És ha ezt megérzi, élvezi, akkor megállíthatatlanul robog majd a további sikerélmények felé.

Mogyorós csokikrémes torta

Torta, mert kerek. Viszont töltetlen, tehát nem az a tipikus torta. Unalmasnak tűnhet, de egyáltalán nem az. A látszat ellenére nem száraz, kávé mellé hibátlan megoldás, de gyümölcsszósszal, joghurttal sem lehet elrontani. A recept végtelenül egyszerű, mert mostanában egyáltalán nincs időm túlpitykézni a főzést, szívem szakad meg, de ez van. A gyerekkel való játék örömeiről most nem emlékeznék meg hosszasan, minden nap élmény, és akkor rövid voltam. Szóval a süti. Bő ötven perc sütés kell neki, összekeverni igazán nem tart semeddig, szerintem próbáld ki nyugodtan.

Hozzávalók:

  • 175 g puha vaj
  • 179 barna cukor vagy olyan 130 g xilit
  • 3 tojás
  • 150 g liszt
  • 100 g őrölt mogyoró ( Aldiból)
  • 1 tk. sütőpor
  • 4 ek. tejföl
  • 4 ek. nutella vagy kamu nutella

Elkészítés: 

A sütőt előmelegítem 180 fokra.  Kivajaztam egy 24 centis formát, ritkán használok csatosat. Érdemes beruházni egy tapadásmentes formába, gyönyörűen ki lehet venni belőlük a sütit, és egy perc alatt el lehet mosni. Hagyományos formába tegyél sütőpapírt. Összekeverem a cukrot, a vajat, a tojást géppel,  majd beleteszem a lisztbe a sütőport, és az is mehet bele, végül a mogyoró fele is. A végén fellazítom a tejföllel. A kétharmadát belesimítom a formába, majd ráteszek négy kanál nutellát. Rápottyantom, ahogy sikerül. Ráteszem a tészta maradékát, majd egy szívószállal kicsit összekavarom, hogy mindenhova jusson csokikrém.  Megszórom a tetejét az őrölt mogyoró másik felével, és egy kis barnacukorral. 50 perc alatt elkészül, ha szilárd, ámde rugalmas a teteje, akkor jó lesz. 10 percet hagyom hűlni a formába, majd kiemelem belőle.