Gesztenyés csokis torta

Először próbálkoztam a gesztenyeliszttel, neten rendeltem, mint az összes maglisztet.  Hú, nagyon jó. Drága dolog, nem lesz mindennapos a konyhában, meg a szénhidrát tartalma is magasabb a kókuszlisztnél, de az ízeeeeeeeeeee… szóval, ha jó akarok lenni magamhoz, akkor gesztenyés süti, nem vitás. Nagyon egyszerűek ezek a paleo jellegű receptek, hiszen a tojás, a magőrlemény, édesítés, és nagyjából ennyi, mehet is a sütőbe. Kis méretű tortaformában sütöttem, de elég tömény, sűrű lesz a tészta, el lehet csemegézni rajta két-három napig. A krémet kókusztejből készítettem, az aldiban épp kapható 4 decis kiszerelésben. Baromi jó dolog, nagyon finom, jól helyettesíthető vele a tej,tejszín, tejföl is, tettem már húshoz is, fagyit is, krémet is csináltam belőle, ja és a turmixok a legjobbak talán. Nem szeretem a tejet, nekem ez tökéletes megoldás.

Hozzávalók:

  • 175 g gesztenyeliszt
  • 5 tojás
  • 1 ek nyírfacukor
  • késhegynyi szódabikarbóna
  • 8 dkg vaj olvasztva
  • 2 kocka 85% étcsoki

A krémhez:

  • 1 dl kókusztej vagy krém
  • 2 ek cukormentes, jó minőségű kakaópor
  • 1 tk nyírfacukor

A tojásokat szétválasztom, a sárgákat kikeverem a nyírfacukorral, a fehérjét habbá verem. A sárgájába mehet a megolvasztott vaj, majd a gesztenyeliszt és szódabikarbóna. A valódi, jó minőségű étcsokit belereszeltem, a legnagyobb lyukú reszelőn, meg egy picit szórtam a tetejére, attól lett az a jópofa minta. Sütőpapírral kibélelt 20 cm-es tortaformában olyan 25-30 perc 180 fokon. Tűpróbával érdemes ellenőrizni, átsült-e.

A krémhez összekeverem a hozzávalókat, majd megkentem a kihűlt sütit. Félbevágtam, de a tetejére is lehet tenni, majd rá egy kis gyümölcsöt.

Reklámok

Mascarpone krém gyümölcsökkel

Ezer éve készült, most vettem észre a telefonomon tárolt 1607 fotó között, hogy ez valahogy kimaradt. Nem is paleo, de cukormentes nagyjából. Maradékhasznosítás volt a koncepció, méghozzá mascarpone maradt, ahogy emlékszem.  Nyárra igazán jó kis édesség, cukor nélkül is készíthető, és bármilyen gyümölccsel jó.  A kis kerek formához persze nem árt egy célszerszám, méghozzá egy rozsdamentes cukrászgyűrű, lehet, hogy nem így hívják, viszont frankón így néz ki. Az aldiban szoktam venni ezeket az évente kétszer használt cukrászati kellékeket. De ha villantani akarok , akkor előveszem. A karikámat. Amúgy szerintem konzervdobozzal is kivitelezhető a varázslat, a lényeg, hogy folpackkal ki kell bélelni a karikát, hogy könnyen le lehessen emelni a desszertről. Majd lekapjuk a fóliát és tádáááááám. Ahogy látod nincsen keksztalpa, de most, hogy mondod, lehet alulra kekszet tenni.

Hozzávalók 4-6 adaghoz, karikától függően

  • 500 g mascarpone
  • 2 dl tejszín
  • nyírfacukor darálva, vagy porcukor
  • egy kanál citromlé
  • zselatinfix
  • gyümölcs, ami éppen van, most mondjuk málna, áfonya, barackfélék
  • csokiskeksz vagy piskóta darabkák a tetejére

Elkészítés: 

Ami fontos: a karikát arra a tányérra teszem, amelyiken tálalom, mert nem nagyon lehet pakolgatni a cuccot. Sokat nem kell vele vacakolni: a sajtkrémet kikeverem a porrá őrölt nyírfacukorral. Felverem a tejszínt, és hozzáadom. Ízlés szerint édesítsd, nem írok mennyiséget, ki hogyan szereti. A citromlével is lehet játszani, ha picit savanykásabb, az is nagyon finom, de el is lehet hagyni. Utána mehet bele a zselatinfix, előírás szerint, olvasd el a papírt. Ez fogja megtartani a formáját. Én epreket applikáltam a karikába anno. Felszeleteltem, a karikák oldalának döntöttem,lehetőleg egyenlő távolságban, aztán belelapátoltam a krémet. Most ahogy nézem a képet, tettem valami kekszfélét vagy maradék piskótát a tetejére, aztán az áfonyát. Érdemes egy-két órát hűteni, akkor biztosan szépen ki lehet szedni a formából.

 

Cseresznyés cukkinis pite

Hát ja. Cukkinit lassan mindenben teszek, mindenki szereti. Bár legutóbb anyukámnál a férjem nem evett.  Ezen egy szemvillanásnyit fennakadtam, hiszen itthon szokott. Azt mondta, az más, otthon kötelező. Egy rossebet kötelező. Sajnos az a típus, aki egy poénért bármit beáldoz, a lelkét is, meg  többnyire az igazságot is. Mondhatnám, hogy ezért szeretem, de nem. Ezzel marhára fel tud mérgesíteni.

A süti persze cukor és lisztmentes, reménytelenül haladok ebbe az irányba, de ne csüggedjetek, abszolút ehetőek ezek az abnormálisnak tűnő kreálmányok. Meg gyorsan össze is lehet dobni őket, bármelyik mehet muffin formába is.  Az akkor épp nálunk vendégeskedő anyukámnak is ízlett, pedig nem az reformer típus. Amúgy a cukkini azért került bele, hogy ne legyen száraz a tészta, a tökös-mákos rétes adta az inspirációt.

 

Hozzávalók:

6 tojás szétválasztva
4 ek mandulaliszt vagy őrölt mandula az Aldiból
4 ek mák
4 ek nyírfacukor vagy xilit
egy jó késhegynyi szódabikarbóna
10 dkg reszelt cukkini
20 szem cseresznye magozva, felezve

Elkészítés:

A tojások sárgáját kikeverem a nyírfacukorral, alaposan, majd mehet bele a mák és a mandulaliszt, meg a szódabikarbóna. A tojások fehérjét habbá verem, ezt is hozzáadom, végül belekevertem a cukkinit és a cseresznyét. Kivajazott sütőben, (sütőpapír is mehet alá) olyan 25 perc 180 fokon, mert nem egy őrült adag.

 

 

Anyukafilozófus a homokozóban

Baromira elúsztam a bloggal, valahogy hátrább sorolódott, talán mert több időt töltök mostanság a homokozóban, mint a konyhában. Ami egyáltalán nem érdektelen terep, pillanatok alatt előítéletek özönében találja magát az ember, adja is kapja is, hogy rendben legyen az egyenleg. Ma is a fülemben cseng, amikor az első megjelenésünkkor a játszótéri anyukaklán feje jelezte, hogy mik is a szabályok, ki a főnök a placcon. Meglepő volt tulajdonképpen, miket engednek meg maguknak a népek, de hidegen hagy mindenféle kísérlet, ami a betagozásomra irányul. Hamar rájött ő is.

Homokozós anyuka vagyok, nincs terhemre mezítláb a homokot túrni, GZ vezényel, mit kell csinálni, én meg szófogadóan végzem a dolgom.   Ez persze rögtön szemet szúr a többi gyereknek, hogy van itt egy néni, aki faszányos tortákat meg sütiket készít, mi mást is ugye.. és a gyerekek azonnal hozzánk csapódnak, van, hogy öten ülnek körül, segítenek, beszélgetünk. Az anyukájuk, de főleg a nagyik megkönnyebbülve hűsölnek az árnyékban, elvégre jó kezekben van a gyerek. És igen, tényleg jobb ez így, mert amit szegény nagyik összeaggódnak, azzal már hegyeket lehetne elhordani. Képzavar, tudom.  Mindenről lebeszélik a gyereket, ne menjen fel, ne menjen le, ne fogja meg, ne úgy másszon, és főleg ne legyen koszos, vizes semmi esetre se. Nyomorult szülők ülnek a melóban, halálos nyugalomban, mert a nagyi vigyáz a gyerekre. Valóban vigyáz, de annyira,hogy még a levegőt is elszívja előle, nehogy baja essék. A gyerek meg kifejleszti a szelektív hallást, a nagyi folyamatos kántálása egy idő szimpla háttérzaj lesz.

Egészen megdöbbentő mennyire szívesen kapcsolódnak be nagyobbak is a játékba, a balatonparti homokozóban 7-8 éves lányok is mellénk ültek játszani, GZ legnagyobb gyönyörűségére, rajong a nagy gyerekekért, és a hatvan feletti hölgyekért. Ez utóbbi természetesen kölcsönös. Szóval anyuka napozik a törölközőn, a homokba nem megy, mert azt utálja, a vízbe sem, mert az meg hideg, a gyerek minden könyörgése le van pattintva. Ha kettő nagyobbacska van,akkor meg ne is reménykedjenek,  mert nekik kötelező együtt jól érzeni maguknak.

Nekem ettől feláll a szőr a hátamon. Hallom máris a kontrát, én még lelkes vagyok, nekem kicsi a gyerekem, majd elmúlik, jól fog esni kicsit dögleni. Nem fog elmúlni, most mondom. Azt mindenki elfelejti, hogy mennyivel strapásabbak a mindennapok egy kicsivel, mint egy naggyal. 17 hónap alatt kb. ötször aludtam ki magam, mellékesen. De tudom, ezen a többség átesett. A nagyobbak mellett már simán jut szabad idő a felnőtteknek, nem igénylik az állandó foglalkozást, ezért is szívszorító látni, ahogy ódzkodnak a közös játéktól a szülők. Mibe kerülne az a fél óra eszetlenkedés a vízben, vagy megnézni, hogyan függeszkedik a mászókán. Engem zavarna, ha azt látnám, a gyerekem más anyuka szavain csüng, sóvárogva araszolgat centiről centire a homokozóban, mert annyira szeretne játszani. Meg beszélgetni. Bárkivel.. és ebből azért gáz is lehet. A jóra való restség.. annyiszor eszembe jut. Asszem ez a modern ember keresztje. Az egyik.

Meg kell mondanom, hogy beugatós is vagyok. Legutóbb két tohonya kamaszt próbáltam lebeszélni, hogy tönkretegyék a babacsúszdát.  Volt velük egy hat-hét éves forma kistesó is, nevezett Tomi, aki hátrafordult, és annyit mondott, ha nem tetszik el lehet menni máshova. Mit mondtáááááááááááááál? – hördültem fel. De éreztem, hogy agyonsokkolt ez a mondat, az, hogy egy hatéves gyerek így simán visszapofázik egy idegen felnőttnek. Vettem egy nagy levegőt, és próbáltam elhessegetni a víziómat arról a világról, ahol ilyenek a gyerekek, akik majd felnőttek lesznek.  De kiszúrták a gondosan ápolgatott rózsaszín buborékomat, amiben élek a gyerekemmel.  Üdv a való világban. Kétségeim és kérdéseim lettek, sok, sok…

lesznek kaják is hamarosan