Meghalunk… és ennyi?

Négy évvel ezelőtt, így ősszel kezdődött. Eleinte csak rosszul érezte magát apu, aztán decemberben kiderült,hogy tüdőrák. Február elsején ment el, a legszebb hóesésben. Akkor láttam igazán testközelben a halált. Azt, hogy milyen. Ha az orvosokon múlik, akkor nevezhetjük nyugodtan túladagolásnak. Mert ahhoz nagyon értenek, hogy ne fájjon az elmúlás. Legalábbis fizikailag. Ha mást nem is, ezt megértettem akkor. Hogy a szenvedést lehet csökkenteni, bizonyos esetekben. Ez is valami..

A nyáron kaptam egy könyvet a Bioenergetic Kiadótól, amit akkor félretettem, nem izgatott annyira. Csak mellékesen: hányszor történik ez meg velünk, hogy odatolják az infót az ember orra elé, de nem rabol rá, mert akkor épp más fontos. Aztán utólag kiderül, hogy ott volt ám a segítség, a támogatás, ott volt minden. Csak nem vettük észre, mint a jámbor pap a viccben.  Aki ismeri a tanmesét, ugorgyon.

Egyszer nagy árvíz volt egy faluban, mindenkinek sikerült elmenekülnie, csak a papnak nem. Felmászott a templomtorony tetejére, ott imádkozott.  – Kérlek Istenem, ments meg a vízbefulladástól. Majd nagy hittel várta a választ. Nemsokára arra jött egy csónak, odamentek hozzá az emberek, hívták, hogy szálljon be. Azt válaszolta, hogy nem megy, mert őt Isten fogja megmenteni. Hiába győzködték, hogy elmerül a templomtorony is, nem volt hajlandó beszállni. Nemsokára egy másik csónak vetődött arra, de ő ugyanúgy elküldte őket. Végül egy helikopterrel akarták kimenteni, de azt sem fogadta el, hogy őt majd Isten megmenti.

Végül a víz elérte a templomtorony tetejét, így a pap megfulladt. A mennyben Isten előtt állva megkérdezte. Uram, hát imádkoztam hozzád, hittem Benned, és mégis megfulladtam. Miért nem segítettél? Fiam – szólt Isten – én küldtem két csónakot, és még egy helikoptert is az utolsó pillanatban…

Aztán egy olyan embertől hallottam ezt a könyvet, akitől nagyon sokat tanultam mostanában az életről, a világról, a szeretetről. Templom doktor ajánlotta Anita Moorjani könyvét. Meghaltam, hogy önmagamra találjak – ez a címe. Utam a ráktól – a halál kapuján át – a valódi gyógyulásig – alcímmel. Igen, csodás gyógyulásról van szó, látszatra, bár ennél sokkal több Anita története. Anita végstádiumú rákban halt meg, mondhatjuk ezt,  mert a legjobb orvosi tudás szerint órái sem voltak hátra, amikor bekerült a kórházba. Kómában volt, a  teste már szinte teljesen leállt, de ő látta és hallotta, ahogy az orvosok tájékoztatják szeretteit, arról, hogy nincs tovább. Aztán felébredt, és viszonylag rövid időn belül teljesen meggyógyult, a rák eltűnt. Félúton volt, és megtapasztalta azt, amit hivatalosan halál közeli élménynek hívnak. Gyógyulására a  tudomány szerint nincs magyarázat. Illetve van, hiszen Anita elmondja, mi is történt,amikor átlépte a határvonalat:

” A szabadság és a felszabadultság olyan érzése volt ez, amit a fizikai életemben még soha nem tapasztaltam. Nem tudom másképp leírni, mint olyan boldogság érzést, amelybe hatalmas adag örvendezés és öröm vegyül. Végre megszabadultam beteg és haldoklótestemtől, végre megszűnt mindaz a fájdalom,amit a betegség okozott. 

Nem azt éreztem, hogy fizikailag kerültem máshová – sokkal inkább olyan érzés volt, hogy felébredtem.” 

Izgalmas gondolatok egy más világról…  vagy a másvilágról?

Ezekben a pillanatokban, percekben, órákban megéli a fantasztikus egységet az Univerzummal, magát a teljességet. Megérti, hogy a rákot nem büntetésként kapta, mert valami rosszat tett, nem negatív karmaként, mint ahogy azt korábban hitte. Megértette, hogy azért lett rákos, mert a félelmeivel és a saját hatalmával megteremtette a betegséget.  Megérti azt is, hogy az élet célja, hogy önmagunk legyünk, megéljük önmagunk igazságát, és az a szeretet legyünk, akik vagyunk valójában. Megkapja a tisztánlátás képességét.

A halálközeli élmény messze túl van az elmén, és éppen azért gyógyultam meg, mert a káros gondolatok végre teljesen eltűntek az útból. Nem a gondolkodás, hanem a lét állapotában voltam.

A halálközeli élmény a tiszta tudatosságállapota volt,amely minden korábbi dogma és tan felfüggesztését jelentette. Ez tette lehetővé, hogy testem “újraindítsa” önmagát.

A gyógyulás után igyekszik azt is megérteni, mi lehet az oka annak, hogy mindezt megtapasztalta. “Önmagam akartam lenni, amennyire csak lehetséges, megízlelni és kiélvezni minden pillanatát annak, hogy életben vagyok. “

És talán az egyik legfontosabb gondolata:

A legfontosabb:önmagunk szeretete. Nem emlékszem, hogy valaha is arra bátorítottak volna, hogy becsüljem és szeressem magam  – és soha nem is fordult velem elő, hogy így tettem volna. 

Nem folytatom tovább, mert lehet, mert akit ez megérint, az el fogja olvasni.

Ez a könyv fantasztikus tanításokat tartalmaz. Benne van, amit a világról, annak működéséről, az életről tudni lehet és kell.  Meg amit a halálról. Nem több és nem kevesebb. Olvasd el, kapsz válaszokat, hogy merre tovább.

Forrás:

Anita Moorjani

Meghaltam, hogy önmgamra találjak

Bioenergetic Kiadó

Reklámok

3 hozzászólás (+add yours?)

  1. szogletesaranyhal
    feb 02, 2013 @ 14:14:32

    Szerintem én vagyok az egyetlen ember, aki elsősorban nem a receptekért jön ide (na nem azért, mert ne lennének szuperek, csak mert én nem vagyok egy nagy konyhatündér sajnos), hanem ezekért az írásokért. Erről is egy csomó minden eszembe jutott…

    A tavalyi évben engem is sok oldalról megkörnyékezett a rákkal és halállal való foglalkozás kényszere, és nagyon sok könyvet olvastam el ezekben a témákban. Ezt konkrétan nem ismertem, de felveszem a listámra. De egy csomó halálközeli élményeset olvastam, és egy csomó rákosat is (Beata Bishop, David Servan-Schreiber, Polcz Alaine, stb.), és csak azt akarom mondani, hogy azt figyeltem meg, hogy ugyanazokat az élményeket megtapasztalva azért egész más következtetésekre jutnak emberek. Van, aki azt mondja, nem szabad félni a betegségektől, mert ezzel vonzod be őket, aztán van, aki szerint alázatosnak kell lenni a betegségekkel szemben, de beszélgettem már klinikai szakpszichológussal is, aki azt mondta, a gyakorlatban iszonyú sok lelki kárt is tud okozni, ha valaki ezt mondja a betegeknek, kvázi gyakorlatilag ezzel a véleménnyel őket “hibáztatva” a betegségük kialakulásáért, miközben simán lehet, hogy a ház melletti transzformátor, vagy a megevett tartósítószerek, vagy ezer más dolog volt az oka. És nekem ilyenkor az is mindig eszembe jut, hogy mi van, mikor egy gyerek lesz rákos? Aki még azt se tudja mi a rák, vagy mi a halál? Ő vajon mitől félt, hogy kifejlesztette a betegséget magában…? Vagy egy állat? Állatok is szoktak rákosak lenni, az én kutyám pl abban halt meg és a világ legvidámabb kutyája volt. Ő vajon mitől félt…?
    A következő kérdésem pedig ezzel kapcsolatban: ha valaki fél a ráktól, vagy bármilyen más betegségtől (mondjuk mert többen így haltak meg a környezetében, stb), akkor hogy éri el, hogy ne féljen tőle..? Ez nekem kicsit olyan, mint hogy “semmiképp ne gondolj a kék elefántra, csak ne gondolj a kék elefántra!” Persze, hogy azonnal látod magad előtt. Szóval, mi erre vajon a technika…? Jó lenne tudnunk, mert egyes kutatások szerint a mi korosztályunknak már nem az a kérdés, hogy leszünk-e rákosak, hanem csak az, hogy mikor… 😦

    Válasz

    • bistrochezgabi
      feb 02, 2013 @ 15:20:13

      Ezer dolgot tudnék mondani.
      A tudat határozza meg a valóságunkat. Ha egy betegségnek nagy fontossága van a tudatodban, azt meg tudod teremteni, számomra ez nem kérdés.
      Szóval:véletlenek nincsenek,legjobbkor vagy a legjobb helyen. Technika van!!! Sok mindent láttam, próbáltam, és tudom,hogy ez jó.

      http://www.boldoggyermek.com/kvantum-energetika

      Február 12.-én tartunk egy bemutatót, gyere el, mert ezeket a “hiedelmeket”,félelmeket lehet tenni. Tiszta szívből ajánlom!!!!

      Válasz

  2. szögletes aranyhal
    Már 06, 2013 @ 23:32:53

    Most jöttem rá, hogy erre még nem is válaszoltam! Nem voltam itthon akkor, úgyhogy nem tudtam volna elmenni! De a tavalyi évem egyébként is kemény lélekvájkálásokkal telt, úh most szükségem van egy kis levegőhöz jutásra, mielőtt folytatnám a vájkálást…

    Válasz

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: