Túrótallér

tallérNálunk nagyon népszerűek a túrós sütik, abból is kétféle: egy túrótorta meg a linzer, esetleg a Rákóczi túrós. Karácsonyi receptek után kajtattam, és találtam egy régi Túrós sütemények c.receptújságot, bingó! Innen származik a két túrós süti recept. Egyik sem az a klasszikus cukrászsütemény. Már a tészta maga is túrós, a talléré nekem kifejezetten ízlett. Kedves férjemnek inkább a másik recept, a kifli volt ínyére, így ezen legalább nem vesztünk össze Cukor helyett mézet használtam, nem is lett túl édes egyik süti sem. Ha valaki édesebb ízeket akar elérni, akkor tegyen bele a töltelékbe egy evőkanál nyírfacukrot, cukrot. A tallérok elég nagyok lesznek, péksütemény kategóriában gondolkodjunk,egy ember egyszerre egyet fog megenni. Ez a tészta egészen kiváló ízre és állagra is, megvillant bennem egy kép, mi lenne, ha esetleg nutellával tölteném meg… 

Hozzávalók 6 db tallérhoz: 

A tésztához: 

  • 25 dkg liszt
  • fél cs.sütőpor
  • 12 dkg túró
  • 2 ek. tej
  • 1 tojás
  • 3 ek.olaj
  • 1 csipet só

A töltelékhez:

  • 10 dkg sovány túró
  • 5 dkg cukor
  • 1 cs vaniliás pudingpor
  • 5 dkg mazsola

valamint:

  • 1 tojássárga a kenéshez
  • 1-2 ak baracklekvár
  • mandulaforgács
  • porcukor

Elkészítés:

A sütőport és a lisztet egy tálba szitálom, majd a túróval, a tejjel, a tojással és az olajjal, na meg a sóval sima tésztát gyúrok. Ez mondjuk 6 perc. A tésztát lisztezett deszkán vékonyra kinyújtom, és 6 db 9 centis és 6 db 10 centis kört vágok ki. Ki fog jönni, csak újra kell gyúrni mindig  a maradékot. Lehet egyforma köröket is, de a formázásnál majd kézzel kicsit meg kell húzni, nagyobbítani a tetejét. Összekeverem a tölteléket, majd elosztom a kisebb korongokon. A tészta szélét pici vízzel elkevert tojássárgájával megkenem, ez fogja összeragasztani. Utána ráteszem a nagyobb korongokat, és lisztes kézzel addig formázgatom, a széleket jól lenyomogatom, míg szépen össze nem tapadnak. Erre kell egy kis időt szánni, mert ha nem vagy precíz, ki fog folyni a töltelék. A maradék tojássárgával megkenem a tetejüket, Sütőpapírral bélelt tepsiben 180 fokon kb. 20 perc alatt megsül. 

Kevés porcukorral meghintve is tökéletes. De a recept úgy szól,hogy forrósítsuk fel a lekvárt, majd a még a meleg tallérokat kenjük meg vele,és a sütemény “élét” forgassuk a mandulaforgácsba. 

 túrótallér

Reklámok

Fokhagymás-mézes sütőtök krémleves

sütötök_kremlevesSzóval az úgy kezdődött, hogy a Facebook-on keringett egy immunerősítő recept, miszerint egy rahedli fokhagymát mézben kell rohasztani két hétig, és örök életed lesz. Nem vagyok egy immunerősítő típus, erős az magától is, elvégre az a dolga, de erre a mézes cuccra azt mondta a belső hang, ez jóóóó, csináld meg.  Na, ebből tettem egy kanállal a levesbe is, de ez senkit ne tántorítson el, használjon külön mézet és fokhagymát. Én megsütöttem a tököt, olyan 80 százalékosra, szerintem sülve jobb az íze, mint csak főzve. A Tuc kekszet csak a fotókedvéért tettem mellé, de meg kell mondanom, kifejezetten jó volt hozzá.

Hozzávalók
1 kisebb sütőtök
fél fej lilahagyma
1 ek hideg vaj vagy kókuszzsír
1 ek méz
1 gerezd fokhagyma reszelve
1 ek,. reszelt parmezán
1 dl tejszín
pici só
bors

Felszeleteltem a tököt, szerencsére csak kétszer szorult bele a kés. Ennél rohadtabb meló talán csak a patiszon darabolása, egy kertésztől szívesen meghallgatnám, miért a túróért ilyen kemények ezek a tökfélék.

Olyan fél óráig sütöttem tehát a tököt, amikor már könnyedén belement a villa, akkor kivettem hűlni. Addig a fél lilahagymát felaprítottam, megdinszteltem a vajon. A tököt leszedtem a héjáról, és rátettem a hagymára, felöntöttem kb. fél liter vízzel. Ha kisebb a tök, arra ügyelj, ne legyen túl híg. Mehet bele a fokhagyma, a só és a bors. Főztem egy negyed órát, beletettem a tejszínt, és összerottyantottam. Ez kb. két perc. Ha forrón tesszük bele a mézet, elveszti az értékét, ha ez számít, akkor várd meg, hogy kicsit hűljön. Egyenletesre turmixoltam, bacon kockákat pirítottam hozzá. Rajtam kívül senki sem evett belőle, de ez nem a levest minősíti.

Az ide első mézes puszedli

Ajándékba készült, azért estem könnyedén túlzásba, na nem is lettek csúnyák a pusszerlik. Természetesen rém egyszerű receptről beszélünk, ahogy mindig, a tetejére került csokikrém és a gyümölcsök extrázzák meg. Aszalt áfonyát, meg mandulát tettem rá, de tulajdonképpen bármit lehet. Gasztroajándéknak szerintem ideális,van egy testvére tavalyról, mézes tallérok,  arra nagyon büszke vagyok, az tényleg trükkös sütemény. A  recept a régi mézes puszedli receptem, ezt mennyiséget érdemes megduplázni, végül is lezárt dobozban szépen eláll. A sütés, az illatok,  a bíbelődés már az adventet idézi… az pedig az egyik legjobb időszak az évben.

A recept kb. 20 darabhoz

  • 20 dkg méz
  • 12 dkg vaj
  • 2 tojás felverve
  • 40 dkg liszt
  • fél tk. szódabikarbóna
  • mézeskalács fűszer, ízlés szerint

Csokikrémhez

  • 20 dkg étcsoki
  • 0,7 dl víz
  • 5 dkg nyírfacukor

aszalt gyümölcsök, mandulaforgács

Elkészítés:

A vajat meglangyítom, majd elkeverem a mézzel, alaposan, habosra. Beleteszem a tojást, majd rászitálom a lisztet, a szódabikarbónát és a fűszert. Nem szoktam túl sokat tenni, de ez mindenki érzés szerint. Fakanállal addig keverem, amíg össze nem áll, gyúrhatónak kell lennie. Lehet, hogy kell még bele liszt, akkor tegyél bele nyugodtan, amíg ragacsos, folyós, addig nem jó. Könnyen formázható, puha tésztának kell lennie. Ki lehet tenni deszkára is, de a tálban is lehet gyúrni, a lényeg, hogy egy két darab 20 cm-es rudat formázzunk belőle. Beteszem a hűtőbe egy órára, utána kezdem el feldarabolni.

Megvajazom a sütőlapot, előmelegítem a sütőt 180 fokra. Kiveszem a hűtőből a tésztát, és éles késsel olyan ujjnyi vastag szeleteket vágok belőle. Kicsit kézzel megformázom, hogy téglalapformája legyen. Ne rakd sűrűn a tepsire, mert picit nőni fog, ne érjenek össze. Sütés előtt érdemes még fél órára hidegre tenni. Nagyjából 12 perc alatt megsül, kicsit megemelkedik, nagyon formás jószágok lesznek.

Csokikrém:

A csokit apró darabokra tördelem,vízgőz felett megolvasztom. A cukrot és a vizet egy kis lábosban sziruppá főzöm, majd hozzáteszem a csokihoz. Ettől besűrűsödik, krémesebb lesz. Megkenem a puszedlik tetejét és oldalát, megszórom a gyümölcsökkel,és kész.

Ha meg akarnád koronázni a puszedlisütés pillanatait:

 

 

 

Bagoly a muffinból

Cuki lett, ja, ja. Olyannyira, hogy az 5 és fél éves Botond, akinek – többek között  – szántam, nem volt hajlandó megenni, annyira sajnálta. Mindjárt el is gondolkodtam, hogy néha mi, felnőttek lehet, hogy túlagyaljuk a gyerek szórakoztatását, a magunk szórakoztatására… azért remélem, nem kergettem a kissrácot a növényevés rögös útjára a baglyokkal…  Az ötletet valahol a Pinteresten találtam. Bagoly korszakomat élem, megdöbbentő dolgokra vetemedtem, de erről  majd máskor. A muffin tésztája a szokásos Nigella vaníliás alap, a tetején készen kapható mogyorókrém van, a keksz a nagy klasszikus, amerikai Oreo Aldiban kapható mása, cukorka a szeme, meg a csőre.  Semmi rendkívüli. A dekorálás nem több, mint 10 perc,a végeredményt meg mindenki imádja. A kekszről még annyit, hogy olyan, mint a mi Pilótánk, csak kisebb, és majdnem fekete a tészta, ilyet kell keresni.

Hozzávalók 12 darabhoz:

  • 125 g lágy vaj
  • 125 g cukor
  • 2 nagy tojás
  • 125 g liszt
  • 2 tk szódabikarbóna
  • 2-3 ek tejszín

Díszítéshez:

  • mogyorókrém/csokikrém
  • cukordrazsé
  • Oreo jellegű keksz

A sütőt 190 fokra előmelegítem.  Turmixgépbe teszem a hozzávalókat a tejszín nélkül, és összekeverem. A legvégén adom hozzá a tejszínt. Ha kézzel keverjük össze, akkor először a vaj a cukorral, majd a tojás, végül a liszt illetve a tejszín. Beteszem a papírkapszlikat a formába (kisebbeket használj, ne a legnagyobbakat,és félig töltsd csak meg), majd mehet a sütőbe olyan 15-20 percre. Ha kész, kiveszem a formából, és a rácson hagyom kihűlni. A domború tetejét levágom, és megeszem. Rákenek a vágott felületre egy bő teáskanál csokikrémet, szétválasztom a kekszeket, a fehér krémes lapot használom. Erre a lapra ragasztom a cukorkát, legyen kancsal, úgy az igazi.Ráteszem a krémre a kekszeket, majd végül élével egy másik cukorkát  az lesz a csőre.

Körte és camembert batyuban

A francia Marie-Claire Idées őszi számában láttam ezt a receptet. Rögtön beleestem. Mert  ez az, amit igazán szeretek: bravúrosnak tűnik, és amúgy tök egyszerű. Most csak kettőt készítettem, tulajdonképpen próba gyanánt. Nem csalódtam, sőt ahogy kisült be is vágtuk a 20 hónapos kuktámmal. Élőételnek és desszertnek is pompázatos, vagy vendégvárónak.  De ha jobban belegondolok sült kacsa vagy liba mellé is oda lehetne tenni, csak méz helyett egy csepp lekvárt tennék a batyuba.. Ahogy a sajt megolvadt, ahogy a rozmaring átadta az aromáját.. mennyei volt. A rozmaring illata nekem mindig gyerekkori élményeket kapcsol be. Nagyszüleim falujában,Kajdacson a lakodalmas népek rozmaringot tűztek a zakójukra, másrészt a borjádi szüretek hangulata.. míg élek nem felejtem el.. talán ez utóbbi juttatta eszembe, hogy van  a hűtőben egy megkezdett Mátrai sauvignon blanc, Bárdoséktól.  Nem volt ugyan még 11 óra, de egy pohárkával megittam, mert így együtt… álom. És azt mondják, merjünk nagyot álmodni, ugye..

Hozzávalók:

  • 1 batyuhoz 2 réteslap kell, így kell számolni
  • 1 körtéből 4 szelet kijön, közepesen puhát válassz
  • camembert – 3-4 szeletre lehet vágni
  • méz
  • rozmaring
  • bors
  • vaj

Elkészítés:

A réteslapot kettesével használtam fel, egy lapostányért tettem rá, plusz ráhagytam még 2-3 centit, így vágtam ki a kört. A körtéből olyan ujjnyi vastag karikákat vágtam, a magházat eltávolítottam, természetesen. A körtét a tészta közepére tettem,meglocsoltam pár csepp mézzel, rátettem két levélke rozmaringot, nem kell sok, mert kis adag, ne vigye el teljesen az ízeket a rozmaring. Erre ment a sajt, amit egy kicsit megborsoztam, akár egy icipici chili is mehetne rá, legközelebb kipróbálom. Olvasztott, meleg vajjal megkentem a tésztát, összecsomagoltam, egy kis cérnával megkötöttem, kívülről is csepegtettem rá vajat, és alig  180 fokon 15 perc alatt megsült. Nem árt figyelni rá, megéghet a rétestészta.

Citromos tejszínes csirke

Balatoni étel. Úgy értem, hogy a vidéki házban ( örök hála drága apámnak) készítettem, ami mondjuk az otthoni konyhámhoz képest turista osztály. Puritán a felszerelés, nem szoktuk lehozni az elektromos borsőrlőt és hasonló kényes holmikat. Merthogy nincsenek is, hehe. De itt tényleg csak alapfelszerelést tartok, otthon szoktam megfőzni, itt csak melegítek, vagy egyszerű, gyors ételeket készítek. A strandon ritkán eszünk, max lángost, a többi étel nem éri meg az árát. A múlt héten megreckíroztam egy gyrost, a hús vegetával volt meggyógyítva. Nem vagyok Michelin csillagos gasztrobuzi, de ezt azért ne…  Akkor inkább elmegyünk egy relatíve jobb helyre, de legkifizetődőbb és legjobb, ha én főzök. Nekem persze nem mindig a legjobb, de a költségeket mégiscsak a kereteken belül kell tartani. Viszont hajlamos vagyok erről a puritánságról elfelejtkezni, aztán amikor már készül az étel, akkor jövök rá, hogy jaaaaaaaaaa, nincs éppen habverő vagy reszelő, nincs az a fűszer, vagy krumpli. Ez maximálisan az én hibám, nem vagyok egy rendszerezett elme, erre külső erőforrást használok, speciel a férjemet, ő képes minden ilyesmire rákérdezni. Ami állatira bosszantó, de sajnos praktikus, mert így nem marad otthon soha semmi, a sérült egómat meg begyógyítja az idő.

Szóval a citromos csirke is némileg a hiánygazdálkodás műve. De csak azért, mert anyukámtól hoztam el a bepácolt húst, az én fejemben más menü volt alapvetően. Elkezdtem sütni  a pácolt csirkét, akkor jöttem rá, hogy nincs a házban savanyúság, se salátának való. A negyven fokban nem volt kedvem boltba menni, a faluban már nincs is nyitva ilyenkor. ÉS milyen a Jóisten, lám, lám, rávezeti pillantásomat az asztalon heverő egyetlen darab citromra. Óóóóóó – mondtam – akkor facsarok egy kis citromlevet, picit savanykás lesz, máris nem hiányzik annyira a savanyúság. Bizony így történt szóról szóra.

Hozzávalók

  • Személyenként 1-2 csirkecomb,
  • 2 dl főzőtejszín,
  • 3 gerezd fokhagyma,
  • só,bors, esetleg csirkefűszer,
  • citrom,
  • köretnek apró burgonya,

Elkészítés:

Előző nap bepácoltam a combokat, méghozzá nagyon egyszerűen: bekentem olajjal,  besóztam,beszórtam valami rettenetes bolti fűszersóval, rákarikáztam a fokhagymát, és meglocsoltam a tejszínnel. Ezt hoztam el anyutól másnap, szóval egy éjszakát pácolódott. Tettem a serpenyőbe kevés olajat, felforrósítottam. Az apró krumplikat megmostam, felnégyeltem őket, mint Koppányt. Hirtelen, magas hőmérsékleten kezdtem sütni, majd lefedtem, és ezt váltogattam, amíg kész nem lett. Nem tudom, van-e ilyen technológia, de mivel jó lett, azt mondom, van. A sütés vége felé egy fél citrom levét ráfacsartam, a másik felét egészen a sütés végén belekockáztam. A sütési idő olyan 20 perc lehetett, amint puha, beleszalad a villa, akkor van készen.  Egy nagy tál friss saláta, vagy éppenséggel görög saláta emelt volna azért a vacsora színvonalát.

Anyukafilozófus a homokozóban

Baromira elúsztam a bloggal, valahogy hátrább sorolódott, talán mert több időt töltök mostanság a homokozóban, mint a konyhában. Ami egyáltalán nem érdektelen terep, pillanatok alatt előítéletek özönében találja magát az ember, adja is kapja is, hogy rendben legyen az egyenleg. Ma is a fülemben cseng, amikor az első megjelenésünkkor a játszótéri anyukaklán feje jelezte, hogy mik is a szabályok, ki a főnök a placcon. Meglepő volt tulajdonképpen, miket engednek meg maguknak a népek, de hidegen hagy mindenféle kísérlet, ami a betagozásomra irányul. Hamar rájött ő is.

Homokozós anyuka vagyok, nincs terhemre mezítláb a homokot túrni, GZ vezényel, mit kell csinálni, én meg szófogadóan végzem a dolgom.   Ez persze rögtön szemet szúr a többi gyereknek, hogy van itt egy néni, aki faszányos tortákat meg sütiket készít, mi mást is ugye.. és a gyerekek azonnal hozzánk csapódnak, van, hogy öten ülnek körül, segítenek, beszélgetünk. Az anyukájuk, de főleg a nagyik megkönnyebbülve hűsölnek az árnyékban, elvégre jó kezekben van a gyerek. És igen, tényleg jobb ez így, mert amit szegény nagyik összeaggódnak, azzal már hegyeket lehetne elhordani. Képzavar, tudom.  Mindenről lebeszélik a gyereket, ne menjen fel, ne menjen le, ne fogja meg, ne úgy másszon, és főleg ne legyen koszos, vizes semmi esetre se. Nyomorult szülők ülnek a melóban, halálos nyugalomban, mert a nagyi vigyáz a gyerekre. Valóban vigyáz, de annyira,hogy még a levegőt is elszívja előle, nehogy baja essék. A gyerek meg kifejleszti a szelektív hallást, a nagyi folyamatos kántálása egy idő szimpla háttérzaj lesz.

Egészen megdöbbentő mennyire szívesen kapcsolódnak be nagyobbak is a játékba, a balatonparti homokozóban 7-8 éves lányok is mellénk ültek játszani, GZ legnagyobb gyönyörűségére, rajong a nagy gyerekekért, és a hatvan feletti hölgyekért. Ez utóbbi természetesen kölcsönös. Szóval anyuka napozik a törölközőn, a homokba nem megy, mert azt utálja, a vízbe sem, mert az meg hideg, a gyerek minden könyörgése le van pattintva. Ha kettő nagyobbacska van,akkor meg ne is reménykedjenek,  mert nekik kötelező együtt jól érzeni maguknak.

Nekem ettől feláll a szőr a hátamon. Hallom máris a kontrát, én még lelkes vagyok, nekem kicsi a gyerekem, majd elmúlik, jól fog esni kicsit dögleni. Nem fog elmúlni, most mondom. Azt mindenki elfelejti, hogy mennyivel strapásabbak a mindennapok egy kicsivel, mint egy naggyal. 17 hónap alatt kb. ötször aludtam ki magam, mellékesen. De tudom, ezen a többség átesett. A nagyobbak mellett már simán jut szabad idő a felnőtteknek, nem igénylik az állandó foglalkozást, ezért is szívszorító látni, ahogy ódzkodnak a közös játéktól a szülők. Mibe kerülne az a fél óra eszetlenkedés a vízben, vagy megnézni, hogyan függeszkedik a mászókán. Engem zavarna, ha azt látnám, a gyerekem más anyuka szavain csüng, sóvárogva araszolgat centiről centire a homokozóban, mert annyira szeretne játszani. Meg beszélgetni. Bárkivel.. és ebből azért gáz is lehet. A jóra való restség.. annyiszor eszembe jut. Asszem ez a modern ember keresztje. Az egyik.

Meg kell mondanom, hogy beugatós is vagyok. Legutóbb két tohonya kamaszt próbáltam lebeszélni, hogy tönkretegyék a babacsúszdát.  Volt velük egy hat-hét éves forma kistesó is, nevezett Tomi, aki hátrafordult, és annyit mondott, ha nem tetszik el lehet menni máshova. Mit mondtáááááááááááááál? – hördültem fel. De éreztem, hogy agyonsokkolt ez a mondat, az, hogy egy hatéves gyerek így simán visszapofázik egy idegen felnőttnek. Vettem egy nagy levegőt, és próbáltam elhessegetni a víziómat arról a világról, ahol ilyenek a gyerekek, akik majd felnőttek lesznek.  De kiszúrták a gondosan ápolgatott rózsaszín buborékomat, amiben élek a gyerekemmel.  Üdv a való világban. Kétségeim és kérdéseim lettek, sok, sok…

lesznek kaják is hamarosan

Előző korábbi bejegyzések