Krumplicsolnak

Maradt néhány szem héjában főtt krumplim. Gyerekkoromban sokszor ettünk vacsorára, vajjal, házi sonkával,  esetleg savanyú káposztával vagy házi csalamádéval. Volt az Irén-féle csalamádé, Cugi nénémnek az uborkája volt követendő példa. Volt, hogy héjában sütötte meg anyu a sütőben, illetve létezett egy tepsis krumpli névre hallgató hard verzió, hurka kolbász, szalonna és krumpli egyben sütve. Tocsogott a krumpli a pirosas zsírban, a Bíró Sanyi pék kenyerével mártogattunk belőle. Szombatonként csak a kilincsre akasztotta a zacskót, benne a kenyérrel.

Hallgattuk a Kossuthon (tudod, most MR1) a híreket, esti krónikát, Szabó családot. Beszélgetni nem mindig lehetett, mert apu azonnal leintett bennünket, csitt!! Annyira elevenen él bennem, mintha tegnap lett volna…  pedig 25 év távlatáról van szó…

Gyors, de kiadós ebédre vágytam, ezért úgy döntöttem, megtöltöm a krumplikat kolbászkarikákkal, a kikapart krumplival, teszek rá sajtot, és beteszem a sütőbe. Nem nagy találmány, tudom, de príma ebéd lett belőle. Lehet variálni, sonka, gomba is mehet bele, elronthatatlan.