Kekszkutyák

 

A cute food nagyon népszerű irányzat a világ kevésbé depressziós részén. Egyrészt kedvet csinál a gyerekeknek az evéshez, másrészt a sütkérezéshez is, hiszen ennél jobb közös program nem is kell egy hideg téli délutánra. Persze nemcsak kekszeket lehet készíteni ebben a gyerekbarát stílusban, hanem főételeket is, a japán bentokultúrának is része a gyerekek számára készített dobozba pakolt ételkompozíció. Tervezem, hogy vendégposzt keretében majd mutatok ilyet is, ha valakinek rosszul eszik a gyereke, el tudom képzelni, hogy lelkesebb lesz ezektől a szellemesen megkomponált ételektől.

Ezeket a jópofa kutyákat kuala lumpuri barátnőm, Samantha blogján láttam, (megtalálod jobbra alul) bele is estem azon nyomban. Egyszerű omlós tésztából készülnek, bár én ezúttal takarékoskodtam a kalóriákkal és a szénhidrátokkal, és ez így lesz mostantól… szóval Norbi update1 mastermixet és édesítőt használtam. Azért teszek bele mandulát is, az is ezt a célt szolgálja. Semmi érdekem nem fűződik a reklámozáshoz, elvégzi helyettem a Schobert házaspár, de tényleg hasznos dolognak tartom a mastermix keveréket, amellyel megfelezhető a felhasznált liszt mennyisége. Most kezdem próbálgatni, meglátjuk, mennyire lehet vele sütni. Aki idegenkedik, maradjon továbbra is a lisztnél. Amúgy baromi drága.

7 db kutyához

  •  6 dkg vaj
  • 3 ek. liszt
  • 2 ek. mastermix vagy liszt
  • 2 ek. őrölt mandula
  • 1 tojás
  • 2 ek. update 1 édesítő vagy 3 ek. cukor
  • kb. 4 ek. kakaó
  • szegfűszeg a díszítéshez

Összekeverem a lisztet a mandulával, az édesítővel és a mastermix-szel. Elmorzsolom benne a vajat, beleteszem a tojást, és összegyúrom cipóvá. Megfelezem, és az egyik darabhoz adok annyi kakaót, hogy egységes barna szint kapjon, ne legyen foltos. Kicsit hidegre teszem, hogy visszaszilárduljon. Egy fél óra múlva deszkán kinyújtom, olyan 8 mm vastagra a tésztát, és szíveket szaggatok ki belőle. A barna szíveket félbe vágom, ráhelyezem a kivajazott sütőlapra úgy, hogy a hegyüket összeragasztom, majd erre teszem a sárga szívet. Nézd a fotót, rá fogsz jönni, hogyan kell. Összenyomkodom óvatosan, hogy süljenek össze, ne essenek szét. Szegfűszegből van a szeme, de lehet utólag csokimázzal is megrajzolni, de jóval körülményesebb, időigényesebb, és könnyen el lehet szúrni. A gyerek okos, majd kiköpi a szegfűszeget. 190 fokon olyan 12 perc, figyelni kell, izzadni fog a vajtól, ettől nem kell megijedni, majd amikor kezd színe lenni, akkor kész. Jó mókázást.

 

Reklámok

Kókuszos zabpelyhes keksz

A férjem kedvence. Neki a süti legyen ropogós, száraz, több napos, ez van. A palacsintát is másnap szereti, amikor már merevre száradt. Én már megszoktam, semmi baj. Egyszer összedobtam ezt a zabpelyhes kekszet, csak úgy találomra, recept sehol… persze, hogy az ízlett a legjobban, azóta próbálom reprodukálni, nem is mindig sikerül. Ez egy jó kis reggeli kávéhoz való cucc, cookie, ahogy amottan, a nagyvilágnak publikáltam. Kókusz nélkül is  jó, például étcsoki darabkákkal.

Hozzávalók:

  • 10 dkg vaj
  • 2 tojás
  • 5 dkg barnacukor, nem kell, hogy marha édes legyen
  • 10 dkg liszt
  • 20 dkg zabpehely
  • 1 kk sütőpor
  • 10 dkg kókusz

Elkészítés:

Mindent össze kell keverni, golyókat formázni, kissé lelapítani, aztán megsütni. Na jó, picit részletezem. A vajat a cukorral, majd a tojással kikeverem. A lisztbe beleszórom a sütőport és jól összekavarom. A cukros vajba beleteszem a zabpelyhet, a lisztet, majd a kókuszt. Nedves, formázható masszát kapok, ami darabosnak tűnik a zabpehely miatt, de nyugi össze fog állni. Ha száraznak érzed, akkor még egy kis vajat olvassz bele. Kivajazott tepsire teszem a gömböket, kissé meglapítom, hogy keksz formája legyen. Ne pakold túl sűrűn, mert összeragadnak. Kb. 20 perc kell neki 190 fokon, de azért figyeld, ne égjen meg.

Keksz házilag.. legalább tudod, miből van

Ahogy az első linzeres cikkben leírtam, nagyom sokféle módon felhasználható. Sütöttem belőle kekszet. Jó, ehhez a formához kell a keksz kinyomó, bevallom, hallatlan élvezet vele játszani. Évekig állt a szekrényben, vártam a nagy kekszreceptre, míg egy napon fény gyúlt az agyamban, és nekimentem vele a linzernek. Ne kérdezzétek, hol vettem,  egyáltalán nem emlékszem.

Ezeket a kekszeket  nutellával töltöttem meg, hadd szóljon, de lehet lekvárral is, vagy párizsi krémmel, épp mennyi macerára van még idő. A lényeg, hogy viszonylag vékonyra kell nyújtani, így lesz elegánsabb, bár a vastagabbnak megvan az az előnye, hogy csak kettőt kell belőle enni.