Most olvastam: Az érintés hatalma

Nyitrai Erika  phD: Érintés hatalma című könyvét nemcsak azért olvastam el, mert Erikát személyesen is ismerem, és kiváló előadásokat hallottam tőle. Hanem azért is, mert a kisfiam abban a korban van, amit a korai kötődés időszakának neveznek. És azért, mert magam is gondolok valamit erről az egészről, egészen mást, mint a szülés előtt, és valószínűleg mást, mint amit a nagy többség. Nekem is voltak elképzeléseim arról, hogyan kell egy csecsemőt zökkenőmentesen beilleszteni életünkbe,  főleg amikor elolvastam a Suttogó című – utólag értékelve –  baromságot. Hajlamos voltam azt hinni, hogy tényleg önállóságra kell nevelni egy kisbabát. Mert sokan gondolják azt, hogy egy csecsemőnek önállóan kell létezni, aludni, játszani, ne zavarja meg túlzottan a szülők életét, mert esetleg lemaradnak a Való világ aktuális adásáról. Mondom ezt úgy, hogy nem vagyok hordozós anyuka, szabadítsuk ki Geréb Ágnest anyuka, ebben az útban sem hiszek. De kiver a veríték az éjszakai alvás tréningezéstől, amikor magára hagyják az ordító csecsemőt, hogy tanulja meg..  mit is? Azt, hogy nincs remény? Ennél embertelenebb kínzás nincsen, szerintem. 

 Azzal tudok egyetérteni, amit Ranschburg tanár úr is mondott, az első év szolgálat. Jobb ezt elfogadni, belemerülni az anyaságba, megtalálni benne az örömöt mindennap, mert így lehet átvészelni a nehezebb időszakokat is. Meggyőződésem, hogy ha kellő alázattal elfogadjuk az anyai szerepet, a korai időszak teljes embert kívánó feladatait, és ehhez szeretettel, pozitívan és hitelesen állunk hozzá, akkor ezt a gyermek viszonozza, értékeli azzal, hogy nyugodt, békés, kiegyensúlyozott. Azzal, hogy hagy élni is egy kicsit… 

Nyitrai Erika könyve csak megerősített mindebben, hogy a korai anya-gyerek kapcsolat messze nem csak a testi szükségletek kielégítéséről szól. “A kötődés célja az, hogy az utódnak a világ felfedezéséhez biztos hátteret nyújtson, az éretlen utódot a biztonságot nyújtó szülő közelében tartsa. …

“Kutatók megállapították, hogy a biztonságosan kötődő gyermek  12 hónapos korában az anya jelenlétében bátran elindul játszani, felfedezi az új környezete. Amikor az anya kimegy a szobából, a nyugtalanság jeleit mutatja. Nem talál vigaszt sem a játékokban, sem az idegen társaságban. Nem tolerálja az egyedüllétet, és hangot ad kétségbeesésének. Amikor az anya visszatár a szobába, örömmel üdvözli és megnyugszik. “

“Az elkerülő kötődésű gyermek látszólag nem reagál anyja távozására, és az újonnan érkező idegen személyre sem. Mikor az anya visszatér, nem veszi fel vele a kapcsolatot, nem is néz rá, mintha semmi sem történt volna. Nem közvetít érzelmeit, de ez csak a látszat. Ezeknél a gyerekeknél ugyanolyan élettani változások mutatkoznak – fokozott szívverés stb – mint azoknál, akik nyíltan ki tudják fejezni zaklatottságukat. Továbbá azt találták, hogyha mégis sírnak, az idegen ugyanolyan hatékonyan meg tudja nyugtatni őket mint az anya. “

Azt hiszem, nagyon izgalmas a téma, olyan kérdéseket tárgyal, hogy honnan tudja az újszülött, kihez kell kötődnie, a szoptatás, mint érintés, a hordozás, a korai érintésélmények és a testi növekedés és így tovább. Nem árt tudni, hogy az első évnek az egész életre kiható következményei és tanulságai vannak. 
Ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, mert nagyszerű, olvasmányos stílusban íródott, és olyan tudást nyújt, ami elengedhetetlen minden várandósnak, gyereket tervezőnek, de minden szülőnek is. Kiadja a Kulcslyuk Kiadó.