Csokikrémes kosárka

Ez is egy gyors desszert, persze csak akkor, ha van otthon leveles tészta, meg kosárka sütőforma. Ha nincs, csengess be hozzám jóbarát,  ahogy a sláger mondja, de ez sem ma készült. Ma nincs süti, ma húsz km lesz a kondibringán. Ahogy tegnap is, de ez magánügy, ugye.  Húsvétra is ajánlom ezt a csokis kosárkát, no nem a locsolóknak, nekik egy idő után már úgysem nagyon számít, mit tesznek eléjük, vagy ha hosszú a listájuk, akkor úgyis rohannak tovább. Ez meg inkább leülős, villával evős desszert, úgyhogy  mondjuk az ünnepi ebéd mellé talán szerencsésebb választás. Szerintem muffinsütőben is meg lehet csinálni, legfeljebb kicsit le kell vágni a tetejéből. Kalóriában sem vészes, egy untig elég belőle.

Hozzávalók:

  • fagyasztott leveles tészta
  • személyenként kb. 5 dkg csoki, ét vagy tej ízlés szerint
  • 10 dkg csokinként 1 dl habtejszín

Elkészítés:

A recept igazán egyszerű, a kiolvasztott tésztát belesimogatok a kivajazott formába, és kb. 10 perc alatt 200 fokon. Gőz felett megolvasztom a csokit, amíg olvad, felverem a tejszínt habbá. Étcsokit használtam, általában azt használok süteménykehet, krémekhez. A megolvadt csokit hagyom hűlni, ha már csak langyos, összekeverem a habbal, a kosárkába töltöm. Én körtét tettem mellé, mert az volt itthon, eperrel is, trópusi gyümölcsökkel is remek. Azon nyomban is asztalra lehet tenni, akkor egy könnyű habos desszert. De ha beteszed a hűtőbe, hogy kicsit visszaszilárduljon a csoki, akkor egy finom, sűrűbb csokikrém lesz belőle. Azt hittem, a leveles tésztának nem tesz jót, ha áll a hűtőben, de az egyiket másnap kóstoltam,  mert kettőt készítettem mindössze, és másnap is kifogástalan volt.

Gyors vacsora: maradékot a lepényre

 

 

Tipikusan az a kaja, amivel ki lehet üríteni a hűtőt, és az utolsó karika szalámit, sonkát, sajtdarabkát fel lehet hozzá használni, de mégsem kell magad konyhamalacnak érezni, az olyan lehangoló. Az alap leveles tészta, ahogy már írtam, jó, ha van otthon. Szóval téglalapokat vágok, kisebb személyeknek kettőt nagyobbaknak többet. Megkenem ideális esetben bertolli paradicsomszósszal, a ketchup függők tegyenek rá azt. De tudjál róla, a ketchup szentségtörés, minden jobb ízlésű társaság ki fog vetni magából. . Szóval megkenem, és rápakolom mindazt, ami  maradéknak minősíthető, a két szelet sonka, a pár szem kolbászkarika, az utolsó árva paradicsom, paprika, hagymafélék, tonhal, sajtok. Ha van itthon zöldfűszer, bazsalikom vagy kakukkfű, igen jót tesz a produkciónak. Ráteszem a lepényeket egy sütőlapra, 200 fokon olyan 10-12 perc alatt megvan. Gyors, mégsem szendvics, a tészta vékony, sok salátával tulajdonképpen nem is hizlal. Jól elbír egy kis vörösbort, szó se róla..