Bianco nero: avagy má’meg linzer

Merthogy fehér csoki és hagyományos csoki is van benne, jól is néz ki, kiötlöttem ezt olasz címet. Dolce vita, elvégre.  Az alap a linzertészta, természetesen. A fehér csokis krémmel nagyon kellemes lesz az íze. Persze nem tudtam megállni, hogy ne szórjak rá cukorgyöngyöket, van egy kisebb készletem, hadd fogyjon. Igaz, hogy beletörik az ember foga, olyan reménytelenül kemény, de nekem tündérország illúzióját adja, nagyon bírja egyre romantikusabb lelkem. Mit tesz a gyerek, vagy az évek eszeveszett rohanása…

Hozzávalók a tésztához:

  • 30 dkg liszt
  • 15 dkg vaj
  • 10 dkg cukor
  • 1 tojás
  • csipet só
  • 3 ek. kakaó

A krémhez:

20 dkg fehér csoki

1 dl tejszín

Elkészítés:

A lisztbe szórom a sót, majd elmorzsolom vele vajat, hozzáadom a tojást a cukrot, összekeverem fakanállal, és amíg még nem áll össze, akkor megfelezem. Egyik fele marad fehér, a másikba kerül a kakaó. Annyit tegyél bele, hogy egységesen szép barna legyen. Addig gyúrom,  míg két szép kerek cipó nem lesz belőlük. Ha ragadós, lehet, hogy kell még bele liszt, akkor tegyél bele, egy puha gyurma állagot kell elérni. 1 órát pihentetem a hűtőben, majd lisztezett deszkán, ( ezt azért írom ennyiszer, mert a vajas tészta hamar leragad) kinyújtom olyan fél centi vékonyra, egyenletesen, hogy ne legyenek girbegurbák, és linzerszaggatóval kiszaggatom. Olyan 6 cm átmérőjűek lesznek. Először a fehéret, utána a barnát, nehogy nehogy összekenje a kakaó.  Ha neked ez nincs, akkor használhatsz egy poharat is. 190 fokon nagyjából 15 perc alatt megsül, figyelni kell, hogy ne barnuljon meg a világos süti. Kóstolás után nyilvánítom késznek.

Krém:

A krémet akkor készítem, amikor a nyers tészta hűl egy órát. A csokit felkockázom, és  kis lángon a tejszínnel  együtt megolvasztom, jól elkeverem. Kihűtöm, majd robotgéppel felverem, amennyire lehet, nem lesz habos, csak egy picit levegősebb.

Összeragasztok egy barna és egy fehér linzert a krémmel, a tetejükre is kenek egy kis kört, és arra szórom a gyöngyöket.

Rákattantam a linzerre

És akkor megint a linzer. A recept a szokásos, csipkebogyó lekvárral kentem meg. Engem a szívforma hozott lázba, még a hangulatom is jobb lett, amikor csináltam. A kisfiam születése óta elképesztően szentimentális vagyok, a másik pillanatban ölni tudok,  de vállalom…  imádom és megejtőnek találom ezt a fotót a szívekkel. Ez van.

Csináltam néhány klasszikus linzerkarikát is.. évekig hevertek a fiókban a virágformák.. a szíveket meg az Intersparban találtam egy nagy kosárban, ahova az utolsó,eladhatatlannak vélt kacatokat tették.. 250 Ft volt.. szerettem az árát… Tulajdonképpen ajándéknak is jó..

Keksz házilag.. legalább tudod, miből van

Ahogy az első linzeres cikkben leírtam, nagyom sokféle módon felhasználható. Sütöttem belőle kekszet. Jó, ehhez a formához kell a keksz kinyomó, bevallom, hallatlan élvezet vele játszani. Évekig állt a szekrényben, vártam a nagy kekszreceptre, míg egy napon fény gyúlt az agyamban, és nekimentem vele a linzernek. Ne kérdezzétek, hol vettem,  egyáltalán nem emlékszem.

Ezeket a kekszeket  nutellával töltöttem meg, hadd szóljon, de lehet lekvárral is, vagy párizsi krémmel, épp mennyi macerára van még idő. A lényeg, hogy viszonylag vékonyra kell nyújtani, így lesz elegánsabb, bár a vastagabbnak megvan az az előnye, hogy csak kettőt kell belőle enni.

Linzerből van a kerítés

A linzertészta igazi jolly joker.

5 perc alatt ösze lehet dobni, igaz érdemes hűteni egy órát, de olyan sokoldalúan kihasználható, hogy az elfoglalt süteményfüggő legjobb barátja. A hajdani darálós süti is ebből készült, de jó alapja a sós lepényeknek, quiche-eknek is. Az ischler ugye klasszikus, de lehet más formákat is kivágni, dekorálni.  Meg lehet tölteni, mákkal, dióval, túróval, szóval tényleg jól kihasználható alapanyag.

A mágikus képlet:

1x cukor + 2x vaj + 3 x liszt,

1 tojás,

pici só,

reszelt citromhéj, ha szereted.

Aki matekból gyönge, annak lefordítom: 10 dkg cukor, 20 dkg vaj 30 dkg liszt. Ez egy kisebb adag, ezt lehet felfelé szorozni, tepsimérettől függően. Ezt egyébként omlós alaptésztának is hívják.

Elkészítés:

A hideg vajat 1×1 cm-es kockákra vágjuk, ráöntjük a lisztet, és alaposan elmorzsáljuk, eldolgozzuk. Ha ez megvan, akkor mehet bele a cukor és a tojás, gyors mozdulatokkal elkeverjük,  szép, homogén cipót formázunk, és folpackba csomagolva visszatesszük a hűtőbe.

A képen látható torta elkészítése:

Két részre osztottam a tésztát, deszkán két kör alakú lapot nyújtottam.  Kicsit lecsíptem belőle a díszítéshez.. mert az szeretem a legjobban. Az egyik lapot beletettem a kivajazott formába. úgy hogy oldalfala is legyen majdan a sütinek.  Megszurkáltam villával a tésztát, szokás elősütni, én ezt nem tettem. Darált diót, mandulát és reszelt almát ( 3 db, levét jól kifacsartam, szinte szárazra)  szórtam a lapra, majd rátettem a tetejét is. A reszelt alma alá amúgy érdemes zsemlemorzsát szórni, hogy ne puhítsa túl a tésztát. Szaggattam a maradékból kis virágokat, mert az cuki. A tetejét meg lehet kenni tojással. 180 fokon sütöttem olyan bő fél órát, figyelni kell, amikor szép a színe, már kész. Átsült teljesen, az almától folyamatosan puhult a tészta.