Forró őszre számítok

 Imádom ezt az újságírói közhelyet. Tegnap megkezdtem az ez évi sütőtökös szezont, ki merem mondani: forró őszre számítok.  Augusztusban már ezzel programozzák a népeket: idén forró őszre számítanak a gazdák, téglagyártók, az ellenzék, meg mindenki. Szerintem meg az ágy és a sütő legyen forró, máris átalakul a sok pangó energia, máris teljesen lényegtelenné válik, mit köhögnek a tévében.

A francia Marie-Claire  Idées kiadványában találtam ezt a receptet, gondoltam, kipróbálom, legyen picit másabb az első sütés. És persze nem  csalódtam, a rozmaring illata átjárta a tököt, a méz és az olaj együtt gazdagabbá tette a sült tök magot meg mindenki imádja szerintem, az egy hibátlan találmány.

Hozzávalók:

  • néhány levélke rozmaring
  • méz ízlés szerint
  • kevés olívaolaj
  • tökmag

Elkészítés:

Meglocsoljuk, megsütjük, megesszük. Nincs mit ragozni.

Körte és camembert batyuban

A francia Marie-Claire Idées őszi számában láttam ezt a receptet. Rögtön beleestem. Mert  ez az, amit igazán szeretek: bravúrosnak tűnik, és amúgy tök egyszerű. Most csak kettőt készítettem, tulajdonképpen próba gyanánt. Nem csalódtam, sőt ahogy kisült be is vágtuk a 20 hónapos kuktámmal. Élőételnek és desszertnek is pompázatos, vagy vendégvárónak.  De ha jobban belegondolok sült kacsa vagy liba mellé is oda lehetne tenni, csak méz helyett egy csepp lekvárt tennék a batyuba.. Ahogy a sajt megolvadt, ahogy a rozmaring átadta az aromáját.. mennyei volt. A rozmaring illata nekem mindig gyerekkori élményeket kapcsol be. Nagyszüleim falujában,Kajdacson a lakodalmas népek rozmaringot tűztek a zakójukra, másrészt a borjádi szüretek hangulata.. míg élek nem felejtem el.. talán ez utóbbi juttatta eszembe, hogy van  a hűtőben egy megkezdett Mátrai sauvignon blanc, Bárdoséktól.  Nem volt ugyan még 11 óra, de egy pohárkával megittam, mert így együtt… álom. És azt mondják, merjünk nagyot álmodni, ugye..

Hozzávalók:

  • 1 batyuhoz 2 réteslap kell, így kell számolni
  • 1 körtéből 4 szelet kijön, közepesen puhát válassz
  • camembert – 3-4 szeletre lehet vágni
  • méz
  • rozmaring
  • bors
  • vaj

Elkészítés:

A réteslapot kettesével használtam fel, egy lapostányért tettem rá, plusz ráhagytam még 2-3 centit, így vágtam ki a kört. A körtéből olyan ujjnyi vastag karikákat vágtam, a magházat eltávolítottam, természetesen. A körtét a tészta közepére tettem,meglocsoltam pár csepp mézzel, rátettem két levélke rozmaringot, nem kell sok, mert kis adag, ne vigye el teljesen az ízeket a rozmaring. Erre ment a sajt, amit egy kicsit megborsoztam, akár egy icipici chili is mehetne rá, legközelebb kipróbálom. Olvasztott, meleg vajjal megkentem a tésztát, összecsomagoltam, egy kis cérnával megkötöttem, kívülről is csepegtettem rá vajat, és alig  180 fokon 15 perc alatt megsült. Nem árt figyelni rá, megéghet a rétestészta.

Rozmaringos csirkemell füstölt sonkával

Nem bonyolult, nem kell ráncolni a homlokot. Jó persze, nem süti. Viszont megint egy olyan recept, amivel meg lehet variálni a rántott húsos hétvégéket. Mivel hétvégéken mindig főzök levest, többnyire hús alapút, így mindig van  levesalapom, mégha nem olyan, mint a nagykönyvben meg van írva, messze nem.. de arra mindenképpen jó, hogy ízesebbek legyenek az ételek. Ez alá a hús alá is azt tettem.

Hozzávalók 4 személyre:

  • 1 kg csirkemell
  • 2 csomag füstölt fekete-erdei sonka ( aldi, hajszálvékony, előre csomagolt)
  • 2 póré
  • 5 dkg vaj
  • kevés olivaolaj
  • rozmaring
  • 2 ek tejszín
  • só, bors

Elkészítés:

Felkarikázom a pórét, elkezdem hevíteni a vajat, teszek hozzá a kevés olívaolajat is, majd megpárolom rajta félig-meddig. Öntök rá egy merőkanál levest, ment bele egy-két répakarika is, abból baj nem lehet.

A csirkemellet megmosom, és nagyobbacska,  dundi szeleteket vágok belőle,  ( dundi.. hogy tudtam ezt leírni, jesszus…   Stahl Judit mond ilyeneket ).  Szóval lehetőleg négyzet alakú, vastagabb szeleteket próbálj meg váni, ha sikerül. Nem lapítom ki, maradjon meg a vastagsága. Minden szeletet megborsozom picit, sózni nem kell, én elkövettem azt a hibát, hogy picit megsóztam, viszont a füstölt sonka tovább sózta… lehetett rá inni, szó se róla. Becsomagolom a húsokat a sonkába, valószínűleg kettő szelet fedi be mindegyiket,  méghozzá keresztben egymásra fektetve.  Hozzáadom a tejszínt, ezzel azért lehet játszani, ki mennyire szereti tejszínesen, sőt egy kis parmezánnal is lehet még a szószt tuningolni…  Vagy egy másik variáció, tejszín helyett kevés fehér bor, na de ne csapongjak… Szóval ráteszem a húsokat és a rozmaringot, és fedő alatt puhára sütöm egy jó negyed óra, húsz perc alatt alatt. Ha könnyen belemegy a villa, akkor még öt perc, és omlós lesz.  A hagymás alapból mindenki annyit vesz, amennyi szere,  vagy amennyi jut. Tepsiben sült krumplival kifogástalan.