Adtam a transznak

Transztáncon jártam. Állati jó volt, pedig nem volt semmi meztelenkedés, he-he. Régóta hívtak, hát mentem. Nem tudtam, mire számítsak, még nem jártam Ozorán.

Volt idő, amikor Anna barátnőmmel, zsenge és ropogós lánykorunkban egy üveg –  idővel már kettő – martini társaságában betettük a magnóba a Szécsi Pál kazettát, .. már akkor sem hatott rám különösebben a mainstream culture – na át is kopogtak a szomszédok.. ez ugye, nem tegnap volt.. meg aztán be is láttuk, hogy a tánc oké, de a martiniről sürgősen le kell jönni.

Szóval ez a transztánc azokat az önfeledt csajos, első Szigetes élményeket idézte fel bennem, alkoholmentesen. Babi, a csoport vezetője elmondta a szabályokat, főként azt, hogy ami itt történik, arról nincs fészbukkos posztolgatás, mert minden titkos. Erre azért felvontam a szemöldököm, hogy mi készül akkor itten, pontosan, de utólag maximálisan egyetértek, én se örülnék, ha leírná valaki – rajtam kívül -mekkorát pogóztam. A transztánc során tudatosan válogatott zenékre táncol az ember, méghozzá a félelem, a harag, a káosz, az életöröm, és az elcsendesedés témájában. Megdöbbentő átélni, hogy mi mindent hoz ki az emberből egy-egy zene, már ha bele mer menni a táncba, úgy istenigazán. Úgy, ahogy soha sehol nem teheti meg, pláne harminc felett, csak egy ilyen intim közösségben, ahol mindenki azért jött , hogy megszabaduljon valamitől. Volt, aki megilletődötten kezdte, volt aki bátrabban beindult. A tánchoz hozzátartozik egy tudatos, ritmizált légzés is, ez segít hozzá a transz állapothoz, mert azért az nem jön csak úgy magától. De az sem baj, nem kötelező itt semmi.

Én – tudatában a marhára kevés szabadidőm felbecsülhetetlen értékének – aszontam, most vagy soha, ki kell használnom a lehetőséget, hátha meg tudok valamit ma is,  így egyetlen percig sem fogok szemérmeskedni. Csukott szemmel nyomjuk, a társaság intelligenciája az első pillanattól érzékelhető volt, tehát kockázat zéró, úgyhogy kiszabadult belőlem az afrikai bennszülött, a rocker, a tangótáncos, néha az állat, meg még ki tudja ki… Teljesen feloldódtam a zenében, kilazult a tánctól az összes porcikám, a nyakam, a csípőmben motoszkáló idegfájdalom, maga volt a tökéletes stresszoldás, némi időutazással vegyítve, hogy emlékeztessem magam arra, hogy a rengeteg teendő mellett néha nem árt egy kis ereszd el a hajamat.  Szakadt rólunk a víz, mindenkiről.

Napokig velem volt az élmény, megyek legközelebb is. Menjen mindenki, aki több terhet hordoz, mint kellene, mert ott leteheti. Persze ha meg meri engedni magának. Sütő Annamária Babit keressétek a Facebookon.

Reklámok