Nem, nem Fejős Éva eheti regénye lopta be magát a szívembe. A cím egy játékra utal, fut olyan néven is, hogy Felelsz vagy mersz! Fülledt házibulik standard, optimális esetben grupiba torkolló társasjátéka. Vagy válaszolsz az indiszkrét kérdésekre, vagy ölelsz, csókolsz, ha jól értem. A játékról amúgy a 12 évesünktől értesültem, a napközis táborban szórakoztatták magukat a tikkasztó augusztusi hőségben, mígnem a tanárok észrevették, és megtiltották az ötödik-hatodikosok önfeledt szórakozását.
Kell-e ezen megdöbbeni, a kérdés ez.
Ha arra gondolok, hogy bezzeg a mi időnkben, akkor idegrohamot kapok. De ebből nem lehet kiindulni, mondom folyton magamnak. A világ megváltozott, nyugtatom magam, baromira nem sok sikerrel. Beugrik, hogy egy gyereknőgyógyász azt nyilatkozta, hogy 7-8. osztályban egyre többen élnek aktív szexuális életet, akkor nincs min meglepődni. Ha eszembe jut, amit B. barátnőm mesélt, hogy vannak lányok, akik a nagyszünetben orális szexszel örvendeztetik meg fiúpajtásaikat a wc-ben… általános iskolában vagyunk még mindig, vigyázat.. akkor.. mi vaaaaaaan??
Persze, naponta látom, hogy miként kommunikálnak a Facebookon a tinik, milyen képeket tesznek fel magukról.. tudjuk. Az azért meghökkentett, amikor gyerekkori barátnőm tinilánya olyan képet tett fel, amelyről egyértelműen látszott, hogy szex előtt, közben, utána készülhetett.. nem látszott ugyan semmi, de érteni lehetett… Évi, a fodrászom mesélte, hogy az ofő behívatta a szülőket, hogy rákérdezzen, a harmadikosok mit keresnek hétköznap este tízkor a Facebookon. Másnapra törölte is a fél osztály az ofőt.. nehogy má beleugasson…
Kell-e ezen megdöbbenni?
Valamiért jobban tombolnak a hormonok, mint húsz éve, ez teljesen világos. Amikor melltartót hord az egész 5/B – a fiúk nem, ok – és 39-es lábon járnak a lányok, akkor észre kell venni, hogy ötödik- hatodikra felnőnek a gyerekek. Testileg. Amikor feldob az ötödikes egy leheletnyi sminket fél nyolckor, hogy jobban nézzen ki technika órán, akkor azért felszisszenek.. ez a világ nekem állatira nem tetszik. Amikor hellót köszönnek az ötödikesek, az sem tetszik. Mert tegezhet, nem ez a baj, de majd ha én úgy gondolom, hogy jó ez mindkettőnknek. Addig meg maradjunk a jó napotnál.
Most megint előhozakodom a tévézés iránti ellenszenvemmel. Mert a probléma egyik gyökere itt van, a másik meg ott, hogy a szülők a gyökerek. Nevelés, értékrend zéró, nincs is kedvük, ők maguk sem tudják, mihez lehetne igazodni. Kutatások egyértelműen kimutatták, hogy a sokat tévéző gyerek korábban is szexel, és agresszívabb.
Az agressziót naponta látom a játszótéren, sokkoló. A múltkor vitába keveredtünk egy szemtelen 13-14 éves fiúval. Lerohant az anyja, hogy megvédje – senki nem akarta bántani, nyilván – de már a reflex is ijesztő, és rendkívül zaklatottan azt magyarázta, hogy ő arra neveli a gyereket, hogy mindig védje meg magát. Kitől? Tőlem? Amikor megkérem, hogy ne focizzanak a babajátszótéren, mert ilyen banális a történet. De a gyerek csak vitatkozik, képtelen abbahagyni, képtelen tiszteletben tartani egy kérést, az együttélés minimális szabályait. Mert ő megvédi magát… anyuka jószándékú elképzelése mekkora félreértéshez vezethet..
És a többség a tévén nő fel, ez a mai magyar valóság.
De mindezek ellenére van egy vékony réteg, aki szembe megy az árral, minimalizálja az agymosást, kivonja a magát a fogyasztói társadalomból, nem zabálja az ipari szemetet, hanem főz, kimegy a zöldbe, kultúrával és hittel él, ért a jó szóból. Drukkolok nekünk, de jól látható, nem lesz egyszerű. Ja, és nem vagyok pesszimista, a saját út mindig erőt ad.
bistrochezgabi 