Mákos gubát valószínűleg mindenki tud készíteni, nem nagy ügy. Csakhogy van egy apró trükk, ami egészen más polcra helyezte nálam a gubát. Egyik imádott barátnőm (Csókollak Bea!!) mondta, hogy a megáztatott kiflit egy nagy serpenyőben vajon meg szokta kicsit pirítani. Én erre addig nem gondoltam, és ez óriási hiba volt. Mert a kiflire olvadó vaj hihetetlenül gazdagítja a guba ízét, és nem mellékesen felmelegítve is egész frissnek tűnik. Jó, nyilván macerásabb, mert pont kétszer annyi ideig tart, de most már mindig így csinálom.
A vaníliakrémmel úgy vagyok, mint mentorom, Nigella Lawson, ha valami készen kapható és jó, akkor azt használjuk, mert az időnk nem végtelen. Konkréten hidegen készíthető krémport szoktam használni. Mennyiségekről ez esetben nehéz beszélni, én egy felnőttre 3 kiflit szoktam számolni, ez – mondjuk – két evés. A mákot sosem sajnálom, egy zacskót rá szoktam tenni a kész máktöltelékből, ha frissen darálom, akkor fél zacskónyit szoktam ledarálni. A cukor az szubjektív, én óvatosan adagolom. A langyos tejbe vaníliát teszek, viszont ügyelek arra, hogy ne ázzon szét a kifli, épp csak belemártom, mondhatni egyesével, hát macerás, ja. Vajból 10 dkg simán elfogy. Lehet pitykézni citromhéjjal, mazsolával,ha van itthon, teszek bele.
Sorrend: kifli feldarabolása, tej elkészítése, a kifli megforgatása a tejben, a kifli megforgatása a forró vajban, rá a mák, letakarni, hogy ne száradjon meg. Majd a vanília szósz elkészítése. Én sűrűre szoktam készíteni, hogy ez se áztassa el a gubát.
bistrochezgabi 