Luxus kacsazsír, milyen viccesen is hangzik… pedig jó kacsazsírhoz csak megbízható háznál lehet jutni, jó kacsáról nem is beszélve. Gyerekkoromban mindig tartottunk kacsákat, a vasárnapi ebéd az többnyire kacsasült volt, esetleg pörkölt, természetesen kacsalevessel. Öcsém meg is unta úgy tíz évre a kacsát, a férjem meg sosem rajongott érte, ( jelzem, szerintem sosem evett énelőttem). Én imádom, ahogy a libát is, lila káposztával, gyümölcsökkel, kovászos uborkával, kenyérreeeeeeel. Csak legyen. Amint öcsém felfüggesztette a kacsa embargót, kiadta anyánknak az ukázt, kacsát köll tartani. Ő így szeret alkotni, anyánk kontójára. Nyulat és kutyát is anyánknál tart, két utcával lejjebb. A kaját állja, a szórakozás a mamáé.
Na szóval kacsatartás beindult, Így aztán a mi asztalunkra is csurran-cseppen, húsból is zsírból is. Éppen ez adta az ötletet, hogy a vastag, és szárazra sülő melléből – itt jelzem 2.: utálom a rozé kacsamellet, akkor inkább rágógumi – inkább készítek rillette-t. Hogy mi a rillette? Zsírban konfitált kacsahús, amit majd kenyérre kenünk, reggelire, hogy kicsit már reggel legyen egy orgazmusunk a konyhában. Is.
Hozzávalók:
- kacsamell ( csontos)
- kacsazsír
- fehér bor,
- só,
Ahogy én csináltam, az némileg eltér a klasszikus recepttől,de annyira jó lett, hogy nem fogom másként készíteni eztán sem. Feltettem egy nagy lábosban a csontos kacsamellet, öntöttem alá egy kevés vizet és beletettem 2-3 ek kacsazsírt. A húst nem lepte el, az edény alján volt a szaft, így időnként átforgattam, és puhára pároltam fedő alatt. A végén már kicsit sült is, mert el kellett ugranom a naggyal egy rövid időre, és bevallom, állatira elfelejtettem, hogy nem zártam el a gázt. Persze így lett jó!! Amikor elkészült, lefejtettem a csontról a húst és a bőrt, éles késsel felszabdaltam egész kis darabokra, majd visszatettem a zsírba, sőt öntöttem bele annyit, hogy ellepje a húst, illetve adtam hozzá kb. egy deci száraz fehérbort, és Himalája sót, olyan bazi nagy darabokat, amit a malomba szoktam tenni, őrlésre. Ezek a nagy kristályok nem tudtak mind teljesen feloldódni, viszont kisebbek lettek, időnként ráharaptunk egy-egy sókristályra, eszméletlen jó volt. A sóval kapcsolatos riogatásokat el lehet felejteni, sóra szükségünk van. Amikor már a bőr is egész puha lett, a hús is omlós, mállós állagúvá sül, akkor lesz jó. Amúgy van még egyáltalán Himalája,vagy eladták sónak??
bistrochezgabi 