Kézműves ízek vására

Elmentünk tegnap a Millenárisra, a Kézműves Ízek vásárra. Régóta vesszőparipám ez a téma, hiszem, vissza lehet és vissza kell térni az ipari szemét fogyasztásától a valódi alapanyagokból készült ételekhez. Ez persze nem olcsó és állatira nem kényelmes, mert utána kell járni, és főzni kell, ez pedig a mai nők zömének inkább teher, mint vállalt küldetés. De ezt mindenkinek magának kell tudnia. Nemzetgazdasági vonatkozásokról nem értekeznék, pusztán annyit magyar embernek magyar alapanyagot, már ha megfelelő minőségű. Akinek van egy talpaltnyi földje – apukám mindig ezt mondta, annyi kell, hogy megéljen belőle egy család, ha beütne valami végzetes – az eheti a saját zöldséget, gyümölcsöt. Meg kell ugyan dolgozni érte, de legalább tudja, mit eszik. És akár hiszed, akár nem, de a termésben pedig benne van a művelés során hozzáadott energia és szeretet, ettől jobb az otthoni.

Szerencsére egyre több manufaktúra létezik, komoly felfutás látható, gondolom, vannak egyre inkább akadnak lehetőségek forrás teremtésére.  Ma már korszerűbb eszközökkel, de hagyományos receptekkel, eljárásokkal készítenek ezek a termelők élelmiszert, legyen az méz, lekvár, sajt, olaj, bor, kolbász, tészta, csokoládé, tea, fagyi, pálinka. A hétvégi kiállítás és vásár őket hivatott bemutatni, itthonról és Erdélyből. 1900 Ft-ra kalkulálták ki a belépőjegyet, én ezt drágállottam, mert igazából másfél óra alatt végig lehetett bogarászni a kiállítást. Igaz, hogy 1000 Ft-ot beszámítottak, ha valaki 4000 Ft felett vásárolt egy meghatározott helyen, mi nem éltünk ezzel, bár ennél többet költöttünk,  de több helyen vásároltunk. Mindemellett mégis azt gondolom, ha az a cél, hogy minél szélesebb közönség találkozzon a termelőkkel, és ők valóban tudjanak árulni, akkor nem lehet ennyi pénzt elkérni belépőre.

Kézműves élelmiszert vásárolni nem olcsó, azt hiszem, kevesen engedhetik meg maguknak, hogy a mindennapjaik része legyen. Mivel kicsi a volumen, mindennek megkérik az árát, érthető. Egyre vonzóbbak a csomagolások, már senki sem dolgozik marketingstratégia nélkül, ez jól látható. Ami engem igazán érdekelt, a sajtok, a lekvárok, mézek, csokoládék, szörpök, üdítők voltak.  Meg ami még megtetszett. Tudtam, hogy léteznek csokoládé manufaktúrák, de nem gondoltam, hogy ennyi van, és ilyen komoly minőségben készítenek fantasztikus csokit. Vettünk is gesztenyével töltött, illetve sütőtökkel ízesített pralinét…  szó bennakadt.  Zselici termelőtől vettünk lekvárt, konkrétan alma-piros szőlő ízűt, elképesztően finom és illatos, nem lesz ideje megromlani, az biztos.

Több cég készít már cukormentes préselt gyümölcsleveket, amelyeket nagy, csapolható dobozban árusítanak, olyan300 ftkörül van literje. Ezért persze vehetnék jó másfél kiló almát és préselgethetnék itthon, meg is fontolom.

Egyre kreatívabbak a sajtkészítők is, nagyon komoly sajtkínálattal találkozhattunk, mi egy körösladányi termelőtől vettünk mézes-diós és kapros ordát, illetve egy töltött mozzarellát… nekem nagyon ízlettek.

Méztermelők is sokan voltak, megleptem magam egy üveg bodzás mézzel, nem akarok ömlengeni, egyszerűen perfekt. Ahogy isteni feketeribiszke szörpöt is beszereztem, meg egy kis mézeskalácsot a székelyudvarhelyi mestertől. És ne feledjem a szegedi fűszerpaprikát, ezt mindig csak termelőtől vásárolom.

Tényleg csak apróságokat vettünk,  a horror árak miatt is, meg hát a jövő héten érkezik a mangalicakolbász, a vidéki rokonságnál be tudunk szerezni ezt-azt, nyáron anyukám kertje is biztos forrás… amúgy meg marad a budafoki piac, megbízható helynek hiszem azt is.